Hazudozás, mint magyar népbetegség

A hazudozás megléte egy idős az emberiséggel. Amióta ember él a földön és élni fog addig mindig lesznek hazugságok, és hazug emberek is. A hazudozásnak is vannak különböző fajtái, az mindig a hazugság súlyától függ, hogy ki minek is nevezi el őket. Füllentésnek, hazugságnak, becsapásnak. önbecsapásnak, nótárius hazugságnak stb. Bár az utóbbi évtizedekben egyre jobban elszabadult a hazudozás az élet minden terület. Már lassan ott tartunk, hogy sokan nem hisznek senkinek, és semmiben. Bizonytalanná váltak az emberek egymás irányában. A hazudozás jelen van a médiákban, politikában, munkahelyeken, és sajnos a magánéletben is.

De miért is jó az, ha hazudunk egymásnak? Mi szükség van arra, hogy az ember hazudjon? mi ösztönözi erre az embereket?A hazudozást is mint sok  más egyéb viselkedési módot, szinten eltanuljuk a környezetünktől, családunktól. Ez nagyon is nyomon lehet követni, ha van olyan ismerősünk, aki folyton-folyvást hazudik, annak a családjában is állandóan oda-vissza mentek a hazudozási folyamatok, önbecsapások. A kisgyerekek pedig mindenre nagyon is fogékonyak. A szülők sok esetben észre sem veszik, hogy mondjuk hazudnak a párjuknak valamilyen oknál fogva, és akkor döbbennek meg, amikor a gyerekük megszólal, hogy anya vagy apa, ez nem is úgy történt, ahogyan te mondod. És elindul egy lavina, és veszekedések egész sora. Vannak emberek, mégpedig nem is kevesen, akik egész életüket végig hazudják. Lassan pedig eljutnak egy olyan szintre, hogy már maguk is elhiszek azt, amit mások hazudnak.

A hazudozás pedig az embertől komoly energiát kíván. Miért is? Azért, mert az agyunk állandóan azon jár, hogy bizonyos esetekben, kinek, mit, hogyan fogják mondani. Vagyis előre elterveznek magukban sok mindent. Az agyuk pedig folyton-folyvást pörög, még éjszaka is. Ennél nagyobb megaláztatást el sem tudok képzelni, mint amikor valaki saját magának is állandóan hazudik. Ezzel saját magát alázza meg az adott személy. Mindennapossá válik a nótárius hazudozás.
Miből alakul ki a hazudozás? A hazudozás mindig a belső bizonytalanságból fakad. Az illető személy még saját magának sem akarja bevallani a saját hibáit, nagyon a felszínre utazik. Fontos neki, hogy kifelé jól mutasson, hogy minden oké. Azért pedig, hogy ő szépnek, elégedettnek, jónak érezze magát, gyorsan elkezd sztereotípiákat gyártani saját magának, és a külvilágnak. Természetesen vannak olyan terültek az életünkben, ahol nem mindig szabad őszintének lenni, Ilyen terület a munkahely, ahol nem mindig jó, ha az ember megmondja az igaz, de van olyan helyzet is, hogy igenis meg kell mondani az igazat, főleg, ha saját érdekünk forog a kockán. De párkapcsolatban, házasságban hazudozni a legnagyobb felelőtlenség.

A hazug ember hamarabb utol érik, mint a sánta kutyát. - tartja a közmondás. És ez igaz is. Aki megfelelő emberismerettel rendelkezik az már apró jelekből is észre veszi, hogy hazudós emberrel áll szembe. A testbeszéd sok mindent elárul az adott egyénről. Beszéd, szem- száj mozdulatok. testtartás, feszengés, bizonytalanság, félelem. A hazudós ember gyorsan témát vált, amikor beszél, nehogy bárki is beleszóljon a mondókájába vagy véleményt alkosson a témáról. Mert ha ne talán tán nincs felkészülve a kérdésre, akkor vége a világnak, és lebukik. Bár gyors kommunikációval rendelkeznek az ilyen emberek, és azért is váltanak gyorsan témát. Az itt leírtak mind a saját tapasztalataim alapján írtam le. A hazudozás azonban az írásos kommunikációban is jelen van. Két-három mondat után az illető ember gyorsan meg tudja cáfolni saját magát, meg pedig úgy hogy ő ezt nem is sejti.

A hazudozás ahogyan írtam magyar népbetegség. Igaz, hogy mindenütt hazudnak az emberek a világ minden részében. De mi vezető helyen vagyunk. Sajnos. A nap minden órájában csak a hazugságok tömkelege zúdul ránk az írott és elektronikus médiából, politikából. Ilyen formán nagyon nehéz a gyerekeket arra nevelni, hogy ne hazudj. Nagy odafigyeléssel lehet hazudozás nélkül is élni, bár nem könnyű. Én azt tartom, hogy jobb becsületesen, tisztességesen élni, bár nehéz.