Loading...

eva-horvath.blogspot.com

2013. február 4., hétfő

A tudatlanság az emberiség rákfenéje

Már idestova tizenhárom éve élünk a huszonegyedik századba. A múlt század éviben sokan úgy gondolták, többek között én is, hogy a közelgő évszázad változást hoz az emberek életében, szemléletmódjában. Sajnos nagyot tévedtem. Bár a tudomány világban gyors, rohamos változásoknak vagyunk a tanúi, de az önismeret fejlesztéséről semmi jót nem tudok leírni. Nem hogy azt tapasztalnánk, hogy változnának az emberek tudata, hanem én azt tapasztalom, hogy mintha sokkal naivabbak, tudatlanok, felelőtlenek lennének, mint mondjuk a nyolcvanas években. Néha olyan érzésem van, amikor az ember emberekkel beszélget, vagy kommentel a közösségi portálokon, mintha a sötét középkorba élnénk.

Egyszerűen a számomra érthetetlen milyen sokan vannak azon emberek, akik az életük, problémájuk megoldására másoktól várják a megoldást. Azt szeretnék, ha a kezükbe kapnak a megoldás kulcsát, és azért nem kellene tenni semmit. Valahogy úgy képzelik ezt el, mint amikor fáj valakinek valamilyen, és gyorsan bekap egy pirulát. De ez az életben nem így működik. Ha semmit nm teszünk azért, hogy változtassunk a nekünk épen nem kényelmes életünkön és rinyálunk, attól még nem változik meg semmi.

Ha pedig valaki eljut odáig, hogy keres egy számára megfelelő terapeutát, aki ajánl neki egy lehetőséget, amin el tud indulni, és még azt sem szeretné véghez vinni, akkor nincs mit mondani erről a személyről. Hagyni őt a saját poklában, mocsarába szenvedni. Talán még nem süllyed le elégé a katlanba, hogy tudja azt, hogy neki az rossz. De az is lehet, hogy nem érett még meg a változásokra. Aki pedig felnőtt ugyan, de nm elég érett személyiség, azzal nem lehet mit kezdeni. Sem időt, sem energiát nem szabad fecsérelni ilyen emberekre, mert az élet túl rövid ahhoz, hogy ilyen személyekre pocsékoljuk el.

A tudatlanság az, amit az emberek nem vesznek észre saját magukon. Mostanság pedig nagyok sok a tudatlan, felelősséget nem vállaló ember. Valamikor erre megtanították a szülők a gyerekeiket, mondjuk a nagyszüleink idejében másabb volt a helyzet ezen a téren. Azt minden férfi és nő tudta, hogy az életben mindenért felelősek vagyunk jóért, rosszért egyaránt. Mára ez sajnos eltűnt. Ha bárki tudatlanságban él, az hogyan akar boldogan, kiegyensúlyozottan élni. Sehogy.

Ha visszatekintünk a történelembe, akkor láthatjuk, hogy például a bibliai események, és a szereplőinek a jellemvonásaik a mai napig jellemző az emberiségre. Vagyis először belül kell változtatni, és csak utána kívülről. Tudomásul kell venni, hogy munka nélkül semmi sem érhető el az életben. Sem fizikai, sem lelki tér. Egy szerencsénk van ezen a térén, mégpedig az, hogy a tudatlanság nem fáj. Mert ha fájna óriási jajveszékelés lenne mindenütt. A tudatlanság pedig megöli az emberiséget.
De minden ember a saját életének a kovácsa. És mindenki csak olyan életet élhet, amilyen magának megteremtett. Nem kell vagy muszáj változtatni.Lehet a régi séma szerint is élni. de akkor nem kell rinyálni, és elégedetlennek lenni.

Nincsenek megjegyzések: