Gyerekkorban a hiszti még egy bizonyos életkorig elfogadható viselkedési forma, De ahogyan nőnek a gyerekek és okosodnak, akkor a hiszti egyszer csal alább marad, majd végleg eltűnik. Gyerekkorban sem a legjobb megoldás a szülő részéről, ha próbálja lenyugtatni a dühöngő, hisztériázó gyermekét. Sok esetben a gyerekek durcássá válnak, fejüket a falba verik, tépik a hajukat, vagy földhöz vágják magukat. Ilyenkor legjobb, ha hagyjuk had dühöngje ki magát, és ha lecsillapodott, akkor érdemes vele megvitatni a probléma tárgyát az ő fejlődési szintjének megfelelően. Emlékszem egy esetre, ami velem történt meg. Vigyáztam egy ismerős másfél-kétéves kislányára, amíg a mamája egyéb teendőjét intézte. A kislányra amint az anyja elment rátört a hiszti. A fejét a lambériába verte, és egyre durvábban művelte ezt az egészet. Nem csináltam vele semmit, Hagytam, hogy tegye, amit ő akar, neki fáj és nem nekem. Ellenben az anyám ezt a viselkedés formát nem ismerte, hiába volt gyereke. Mondata nekem: "Hogy csinálj már vele valamit." Erre azt válaszoltam: "Majd abba hagyja, neki fáj az." A mai napig nem tudom, hogy ez megérzés honnét jött nekem, sem gyerekem nem volt, és még nem is foglalkoztam pszichológiai témák olvasásával. És úgy is történt. Pár perc után a kislány lenyugodott, és el mondta, hogy azért csinálta, mert az anyukája nálam hagyta, és félt, hogy nem jön vissza a mamája. Hallgattam a belső megérzésemre.
De mi van akkor, amikor egy érettnek mondató felnőtt elkezd hisztériázni? Nos, ott már komoly lelki gondok vannak, amelyek a gyerekkorra vezethetők vissza. Itt lehet szó kötődési, és viszonyulási problémákról. A gyerekek már gyerekkorukban megtanulják, hogy érzelmileg hogyan tudják a szüleiket manipulálni, és így elérni azt amit szeretnének. A felnőttkori hisztéria leginkább a nőkre jellemző. bár néhány esetben a férfiakra is jellemző. A nők legtöbbször a férjeiket szokták a hisztériás viselkedésükkel manipulálni. Több-kevesebb sikerrel. Az ilyen viselkedés mindig éretlen személyiségre utal.Az ilyen embertípus kénytelen kontrollálni magát, és arra is, hogy jobb belátásra térjen.
Nagyon elrettentő eset az, amikor egy felnőtt ember hisztériázni kezd olyan probléma miatt, amit ő nem akar elfogadni vagy megismerni. Voltam már ilyen esetnek tanúja. Az illető nőszemély egy beszélgetés kapcsán olyan hisztériás dühbe tört ki, hogy rossz volt nézni. Iszonyatos dühbe tört ki, dorombolt a lábával, sírt, zokogott, kiabált. Úgy viselkedett, mint egy egy -két éves gyerek, és már középkorú volt abban az időben. Számomra ez döbbenetes volt, de tanulságos is egyben. Így is tudnak viselkedni a felnőtt nők. Sajnos. Azóta már tudom, hogy ez a viselkedés forma nagyon sokat elárul az egyén gyerekkoráról, úgy, hogy nem is beszél róla. (Freud ezt a lelki problémát a szexualitásban látta).
A hisztériás embernek nincs magára rálátása, önismereti problémával küzd, kisebbségi kompluxusai vannak. Vajon mi zajlik le a hisztériás ember agyában? A meg nem értettség, mellőzöttség, kisebbrendűségi érzés. Így az ilyen ember próbál mindig a középpontba lenni, mert addig is csak rá figyel a többség. Hogyan kezeljük az ilyen egyéneket? Hagyjuk rájuk abban a pillanatban a hisztériájukat. A hiszti elmúlta után pedig érdemes megvitatni a tényeket, hogy miért viselkedett úgy, ahogyan. Amennyiben ez a viselkedés hosszú ideig fenn áll, úgy érdemes egy szakembert felkeresni, vagy részt venni egy önismereti tréningen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése