Milyen a magunkról alkotott énképünk?

Énkép. Mi is takar valójában ez a fogalom? Énkép saját magunkat ( külső értékek, készség, képesség,  kialakított nézetek, gondolatok, érzések összessége. Énképünk megmutatja azt, hogy mit is gondolunk magunkról, milyennek látjuk magunkat. Az énképünk gyerekkorunktól fogva állandóan változik, fejlődik. Kialakítunk magunkról egy bizonyos képet, amely a legtöbb esetben torz, mert sok esetben csak a negatív tulajdonságainkat vesszük észre magunkon, a pozitívakról pedig tudomást sem veszünk. A kamaszkorban jelentkezik a leglátványosabb énkép megítélése, kialakítása.

Elkezdtem kutakodni kamaszkori élményeimben, hogy vajon én, hogyan éltem meg a testemben, lelkemben végbemenő folyamatokat anno. Úgy látom, hogy az a korosztály még másképpen állt hozzá az énképe megítéléséhez, mert még abban az időben ezen a téren nem befolyásolta a kamaszokat a média, mint mostanság. Most hogyan ítéli meg magát a kamasz lány? Kövér vagyok. Kis mellem van. Nagy mellem van, Nagy a fenekem, Nagy a hasam. stb. És lassanként kialakul bennünk a negatív énkép, hogy ilyen és olyan vagyok, nem pedig olyan, amilyennek lennem kellene a média és társadalmi elvárások szerint.
Én úgy emlékszem, hogy a kamaszkoromban ilyen megítéléssel nem küzdöttem. Nekem személy szerint az jelentet problémát, hogy szeplős voltam, és ez véget még csúfoltak is. Sokáig próbáltam ezen változtatni, de nem sikerült, Ezt hozta elő a szervezetemben végbement hormonváltozás. Természetesen már nekem is voltak kisebb gondjaim a húszas éveimben, amikor a fogyás gondolata szerepelt az agyamban. (soha nem voltam kövér, csak szerettem volna 48 kg maradni.) Egy-két kilogramm felszedésétől már paráztam. Majd lassanként rájöttem, hogy tök felesleges ezt csinálnom. Nem élhetem minden életévemet le a kamaszkori súlyommal. Ma már nem foglalkozom ezzel, Több éve nem álltam mérlegre, Nadrágok, szoknyák bősége az irányadó számomra.

De visszatérve az énkép megítéléséhez, a napokban olvastam egy cikket, amely arról számolt be, hogy Magyarországon egy kamasz lány a tizennyolcadik születésnapjára azt kérte a barátjától, hogy a mellplasztikázásának az árát ő fizesse ki, és az legyen az ő születésnapi ajándéka. Teljesen ledöbbentem a hír hallatán. Mára már itt tartunk? Hogy lehetséges ez, hogy egy tinédzser lány ilyen kéréssel álljon elő? Miből fizeti a srác ki a műtét árát? Miért kell neki mellplasztika? Hol vannak a szülők, akik erről a témáról értelmesen elbeszélgetnének a lánnyal? Sok-sok kérdés merült fel bennem a cikk olvasása kapcsán.

Amikor valaki úgy gondolja, hogy a különböző plasztikai beavatkozásokkal majd más lesz az élete vagy az énképe, akkor nagyon téved. Először is az ilyen egyénné döntő szerepet játszik a megfelelni vágyás, önbizalom és szeretethiány. Ideig-óráig jól fogja magát érezni a bőrében, de később újra és újra előjönnek a különböző kitalációk, hogy ez ezért nem jó, az meg azért nem jó. Mára sajnos már ott tartunk, hogy a belső értékeinkre már nem is figyelünk fel, mert kiölte belőlünk a média. A megfelelni vágyással nem csak a kamaszok küzdenek, hanem "érett" felnőtt nők ezrei is.

Énképünk kialakításában fontos szerepe van annak, hogy mi mit gondolunk saját magunkról. Milyennek ítéljük meg a saját testünket, és lelkiekben ezt hogyan éljük meg. Amennyiben állandóan csak az elégedetlenség árad bárkiből, akkor a külső visszacsatolás is negatív lesz. Ha pedig úgy döntünk, hogy változtatunk az énképünkön, úgyhogy elfogadjuk magunkat úgy ahogyan vagyunk, elégedettek leszünk.mind testi, mind lelki adottságainkkal, akkor az énképünk pozitív kisugárzást fog közvetíteni a külvilág felé. Sikeresek pedig csak úgy lehetünk az életben, ha a saját magunkról alkotott énképünk pozitív. Azért mindig csak a belsőnkre hallgassunk, nem pedig a média ránk erőltetett elvárásainak. A média és a társadalom sohasem akarja azt, hogy ön önmagad lehess, mert ez veszélyeket hordoz magába.