Életem változásai tizenegy hónap tükrében

A kínai asztrológia szerint a 2014-es év a ló éve, amely a változások, fellendülések, célok megvalósítását tükrözi. Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Nekem ez az év már nem jó kezdődött, annak ellenére, hogy én jobb évet terveztem, mint ahogyan az indult. Már írtam róla, hogy az év az apám betegeskedésével, ápolásával, majd a halálával indult.

2014 január 31.én hajnali negyed hatkor egy másik Univerzumban távozott. Itt hagyva a földi életet. Egyedül maradtam, de nem rinyáltam, és nem sajnáltattam magamat, mert tudtam, hogy az életemet nekem kell éni. Távozása után elindult nálam is a gyászfolyamat, mint minden ember életében. Ennek a folyamatnak szakaszai vannak, amelyeket nem szabad siettetni. Közben pedig élnem kellett az életemet, és intézni mindent, ami egy ilyen haláleset után szükséges. Az apám távozását követően döbbentem rá. hogy "felnőttem". Nem azért, mert addig is mindent egyedül oldottam meg, intéztem el. De voltak esetek, amikor jó volt megbeszélni olyan dolgokat, amelyeket kívülállókkal nem lehetséges. Onnantól kezdve ez már nem volt így. Nekem kellett mindenben döntenem, és vállalva  minden felelősséget, kockázatot a döntéseimért. Közben még  jöttek a jobbnál jobb segítőtársak, akik sokszor belegázoltak a lelkembe. Ezáltal egyre több és több teher hárult a lelkemre.

Majd az apám halála után kb.. három hónapra egy felismerés született meg bennem. Mégpedig az, hogy bizonyára azért kellett már neki távozni a szebb világba, hogy  most már tudjam a saját életemet élni, és megvalósítani azon álmomat, amiért én ide születtem le. Nagyon fájdalmas volt ennek a ténynek a felismerése, de hagytam, hogy a fájdalom a csontomig hatoljon, és semmiféle gyógyszerrel ne fojtsam el a bennem zajló érzéseket.
Már eljutottam arra a szintre, hogy úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy elkezdjem a munkát, amit meg kell valósítanom. És nincsenek az életbe véletlenek. - ezt régóta tudom. Blogolvasóim kerestek meg, hogy nem-e  gondoltam arra, hogy könyvet adjak ki az írásaimból. Szinte ismeretlenül a lelkembe láttak. Hiszen ez volt régóta a dédelgetett vágyam.

Elkezdtem kiadókkal felvenni a kapcsolatot, és nem is eggyel. Nem volt könnyű megtalálni a számomra legmegfelelőbbet, de csak sikerült. Majd elkezdődött az ezzel járó munka, és ügyintézés folyamata. A kezdet nem volt könnyű, de nem adtam fel. Tudtam, hogy előbb-utóbb siker fogja koronázni a munkámat, és a gyümölcs be fog érni, és majd eljön a szüret ideje is. Egy jó másfél hónapos munka volt, mire azt mondhattam el, hogy ezzel is elkészültem. Közben pedig életem a mindennapos életemet, ahogyan mások is teszik. Amíg a könyvemen dolgoztam, soha nem éreztem azt, hogy dolgozom, vagy hogy nekem ezt muszáj csinálnom. Élveztem! Örömmel csináltam! "Ne dolgozz, csak csináld azt amit a szíved diktál" - tartja a mondás. És ez valóban működik is.

Szeptember 12-én publikálva lett a könyvem e-book-os változata, ami örömmel töltött el. Nem akartam hinni a szememnek, hogy mindez ez az álmom most valóssága vált. Rövidesen a megjelenés után már a top 10-es listában szerepelt a könyvem a "Tükörképek - avagy egy "lélekbúvár" élettapasztalatai". Pár hét múlva pedig már nyomtatott változatban is napvilágot látott, és szintén pár nap múlva a top 10-es lista ötödik helyére került. Nagy öröm ez mind a lelkemnek, mind a szívemnek. Mert korábban soha nem gondoltam volna, hogy bármit elérhetek az életben, amit akarok, ha minden nap erősen megdolgozom érte.

Összegezve: volt fájdalom, gyász, önmegvalósítás, siker, boldogság, szabadság érzése az életemben, ezalatt a röpke tizenegy hónap alatt. Tizenegy hónap és mi, minden történik velünk. Sokszor nem is veszünk tudomást a velünk történt dolgokról. Pedig azok mind, mind építő jellegűek.
Most pedig élvezem a megdolgozott sikerem minden pillanatát. De közben már új terveimen dolgozom. Kívánom, hogy mások minél előbb váltsák valóra az álmaikat, mert az élet rövid. Ne holnap, hanem most!


Képforrása: pixabay.com