Mindig is tudtam, hogy az emberek bizonyos részei bármire képesek az életben, hogy céljaikat elérjék. De arra soha nem gondoltam volna, hogy már az is áskálódásra adhat okot, ha valaki dolgozik saját magán, hogy jól érezze magát a bőrében. Sajnos vagy hála istennek ezt a viselkedést a saját életemben is megtapasztalhattam.
Történtet pedig a következő. Több mint két éve elkezdtem magamon dolgozni, mert korábban sok kudarc, fájdalom, és egyéb problémák jelentek meg az életemben. Vagyis nem érzetem jól magamat a bőrömben, és elgondolkodtam az életemen, amikor is rádöbbentem, hogy drasztikus változásokra van szükség ahhoz, hogy tényleg jól érezem magamat a saját bőrömben. Ha ember lelkiekben rendben van, akkor az élete egyéb területén is sokkal jobban mennek a dolgok. Azt is megtanultam, hogy mindenért mindig az adott napon szükséges megdolgozni. És még egy fontos felismerés az, amit ki kell mondanunk magunkról: azt, hogy mindannyian emberből vagyunk, tele jóval, és rosszal. Ha mindezeket felismerem, akkor ez már fél siker.
Pár hónap elteltével én is, és mások is észrevették, hogy jelentős átalakuláson mentem keresztül. Számomra is meglepő volt, hogy olyan dolgok történtek meg velem, amiket korábban még elképzelni sem tudtam. Tudtam mosolyogni, élveztem a munkámat, és nem panaszkodtam, annak ellenére sem, hogy kollégáim nagy többsége állandóan rinyált. Majd jöttek olyan megmérettetések, amelyek bizony engem is próbára tettek, számolva azzal, hogy akár negatívan is ki jöhetek a dologból. Vagyis kockáztattam. És bejött.
Mivel egyre jobban láttak rajtam, hogy magabiztos vagyok, rendelkezem megfelelő önbizalommal. erős, bátor vagyok, így egyre jobban elkezdtek félni tőlem. Majd elindult az én pokoljárásom. Ettől függetlenül én éltem az életemet, és végeztem a munkámat. Ezt az állapotomat pedig az irigykedők társasága nem bírta elviselni. De azt még a legmerészebb álmaimban sem hittem volna, hogy az áskálódások legmélyebb, visszataszítóbb szintjére is lesüllyedhet valaki.
Egy alkalommal álnéven írtak a főnökömnek a munkámat illetően. A levélben csupa olyan tény volt, amit csak is "belső" ember tudhatott. A főnök magyaráztatott követelt, amit meg is kapott tőle, de nem érte be ezzel. Az ügy már ott tartott, hogy saját magamat kellett megvédeni. Akkor pedig jött az erő, bátorság, és a félelemnek nyoma sem volt. Magam is meglepődtem a szavaimon, amik elhagyták a számat.
Így hangzottak a szavaim: " Tökéletes ember nincs, tökéletes vendég nincs. Én senkinek sem akarok megfelelni, csakis saját magamnak. A munkámat addig is tisztességgel, becsülettel elláttam, és ezentúl is ezt teszem. De ha az élet úgy hozza, hogy távoznom kell, akkor bármikor emelt fővel tudok távozni, mert én abba munkába mindent bele tettem". Ezen gondolatokat rajtam kívül három ember hallotta, és dermedt csend lett a szobába.
A többség várta, hogy hogyan fogok reagálni, Sajnos számunkra nem az jött be, amit ők látni akartak. Én mosolyogva, vidámán álltam munkába. Újra meg akartak törni, és jöttek az újabbnál-újabb áskálódási akciók. Mesterségesen csinált problémák halmaza, azért hogy ártsanak nekem. Semmitmondó sms küldés külföldi telefonszámról. Bolhából elefántot csinálni. És folyton azt nézni, hogy mi legyen az az ok amivel belém lehetett volna kötni. De hál istennek én ezeken áskálódó manipulációkon mind át láttam. Arról is meg voltam győződve, hogy ki vagy kik állnak a háttérben. Hagytam, hogy az idő kidolgozza a történteket. És igen, meg van,
A szereplőkről csak annyit, hogy rengeteg álarcot viselnek, és játszmák tömkelegét használják. Arról pedig nem is tudnak, hogy az álarcaikon én már régen átlátok, és már azok egy része le is hullott. Szomorú, de tény, hogy az áskálódások mesterfokon történő űzése, rövid távon eredményhez vezethet, de hosszú távon semmi esetre sem. És hol a lelkiismeret? Hogyan tud az ilyen viselkedéssel bíró ember este nyugodtan elaludni? Arról nem is beszélve, hogy mennyi negatív energiát fektetett bele ebbe a munkába. Ha mindezt az energiát, amit a rossz dolgok megteremtésébe fektet, azt akár pozitív irányba is hasznosíthatná, és ezáltal az ő élete is más irányba változhatna. Soraimat egy idevágó frappáns közmondással zárom: " A hazug embert hamarabb utol érik, mint a sánta kutyát." És még egy fontos felismerés a részemről. Az ilyen emberek tükröt állítanak nekem, hogy ilyen ember ne legyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése