Loading...

eva-horvath.blogspot.com

2012. július 28., szombat

A kamaszkorral járó változások

Minden szülő előbb-utóbb szembe találja magát azzal a ténnyel, hogy gyereke belépett a kamaszkorba. Nehéz ezt az állapotot mind a gyereknek, mind a szülőnek elfogadnia. A változások folyamata akár 4-5 évig is eltarthat, amely igen komoly feladatot ró a szülőre. A mostani bejegyzésemet egy a szemem láttára történő eset ihlette.

Az eset a mi nap történt. Az egyik üzletben voltam vásárolni, ahol épen egy nagymama vásárolt a 10-11 éves
kamasz unokájával. A boltban a gyerek meglátott valamilyen autós játékot és szerette volna, ha mamája azt megvenné neki. A nagymama azonban ezt a játékot nem vásárolta meg az unokájának, hanem elkezdte fenyegetni azzal, hogy elárulja őt az anyjának. Azt is említette, hogy ez már nem az ő korának megfelelő játék, és ilyen korban már nem illik játszani. A kamasz fiú tovább kérlelte a nagyit, de az hajthatatlan volt. Még azt is felajánlotta neki, hogy a zsebpénzéből odaadja a mámájának a játék árát. A válasz.- nem és kész!
Erre a gyerek bevágta a hisztit, kirohant az üzletből, és a szembelévő füves területre leült, és tovább búslakodott, duzmaszkodott. A mama kérlelte, hogy menjen vele, de ő  továbbra is csak magába roskadt nagy szomorúan.

Az eset engem nagyon szíven ütött. Nagyon beletudtam magamat élni az ő helyzetében, hiszen egykor én is voltam kamasz. Eszembe jutott egy régi eset, amikor én is hasonló cipőben jártam. Lehet, hogy még nem voltam olyan idős, mint ez a srác. de már iskolás voltam, amikor nekem nagyon kellett volna egy bonbon. Nagyon szép volt a doboza, amely megragadta a tekintetemet. Keringőző pár volt rajta. Anyai nagyapámmal és nagymamámmal voltam épen valahol, és nagyapám bement a kocsmába valamit meginni, és ott láttam meg ezt a bonbont. Nagyon kellet volna, de nem vették meg nekem. Többször kérleltem őket, de mindhiába. Erre én is bevágtam a durcást, és gondolatban lekezdtem őket gyűlölni, hogy milyen gonoszak, rosszak velem szembe. Az ilyen szituációkat pedig csak az tudja átélni, aki maga is járt hasonló cipőbe. (Pedig csak 14 Ft volt az ára). Az életben egy szelet csokoládét sem kaptam tőlük soha.

Visszatérve a kamasz srác esetére, teljesen megtudom őt érteni, hogy ő akkor ott mit élt át. Most ő is nagyon nehéz korban van. Már nem gyerek, de még nem is igazán kamasz. Lelke mélyén még gyerek, aki szeretne játszani. De valójában már azt is tudja, hogy ez egy kicsit ciki. Óriási belső megküzdéssekkel kell neki meg megbirkóznia nap mint nap. Ezt a tény mind a szülőnek, mind a nagyszülőnek tudnia kellene, főleg a nagyinak, aki maga is átélhetett hasonló helyzeteket, amikor a gyerekei kamaszodtak. Sokan nincsenek is tudatában annak, hogy milyen kelkisérüléseket okoznak ezzel a viselkedéssel a gyerekeiknek. Később pedig milyen felnőtt válik ebből a srácból? Egy zsarnok, uralkodni akaró, szeretett éhes valaki lesz.

Hogy én mit tettem volna a nagymama helyébe? Én megvettem volna neki azt az autót, had játsszon vele. Úgyis egyedül tenne azt, mert a társai előtt már szégyenlené, mert az ciki. És mi van akkor, ha pár óra múlva
már nem is érdekli az egész? - Semmi. De legalább néhány órára visszatért a gyereki énjéhez. És hol van az megírva, hogy 10 éves kor után már nem szabad játszani? - Sehol. Minden gyerek más és más, és az egyik korábban érik, mint a másik. Szomorú tény, hogy a mai gyerekek nem tudnak játszani, mert három-négyévesen is olyan dolgokat csinálnak,  amit a szüleiktől tanulnak el. Ha pedig egy gyerek nem játszott ki magát gyerekkorában, annak felnőttként nagyon szomorú, egyhangú élete lesz. Emlékszem, hogy én még 12-13 éves koromban is babáztam,igaz már egyedül. De az én anyám ezért soha nem szólított volna meg. Tudta, hogy úgyis eljön az idő, amikor a babázással fel fogok hagyni. A velem egyidős lányok már akkortájt festették magukat, a körmüket. kiszedték a szemöldöküket, de az engem abban az időszakban figyelmen kívül hagyott. És nem is bántam meg. Olyan gyerekkorom volt, amit gyerekként igazán megéltem. A mai gyerekek még a nevét sem ismerik azoknak a játékoknak, amelyeket az én generációm játszott. Manapság ezeket már külön foglalkozások keretében tanítják meg a gyerekeknek.

Addig örüljünk, amíg a gyerekünk a lelke mélyén úgy érzi, hogy még gyerek. Ne siettessünk semmit, úgyis jön az magától is!








Nincsenek megjegyzések: