eva-horvath.blogspot.com

Powered By Blogger

2012. július 21., szombat

A nagy "Ő"

Az emberek egész életük  folyamán a nagy "Ő"-ről álmodoznak, főleg a fiatalságuk korában. Bár a későbbiek során sincs ez másképpen, mert akkor azért álmodoznak róla, mert akkorra már rádöbbennek, hogy nem azzal a nővel vagy férfival élik az életüket, akivel szeretnék. A felismerés általában a házasságban vagy a kapcsolatban eltöltött néhány év után következik be. Sokan felteszik magukban a következő kérdést: "Nem ilyen lovat akartam, de ilyet sikerült választani".

De vajon létezik-e az "igazi" vagyis a nagy "Ő"? És mit értünk azon a kifejezésen, hogy ő az igazi? Milyen tulajdonságok alapján választjuk ki magunknak, hogy ő a számunkra megfelelő partner?
Hogy létezik-e az "igazi"? Én úgy gondolom, hogy minden nézőpont kérdése, hogy ki, mit ért ezen a kifejezésen. A témát sokféleképpen  meg lehet közelíteni. Nézhetjük úgy, hogy a józan paraszti eszünket használjuk, nézhetjük a pszichológia vagy az ezotéria szemszögéből is. Egy dolgot azonban el kell fogadni, hogy tökéletes ember nincs, és nem is létezett. Aki saját magát tökéletesnek állítja be az hazudik még saját magának is, és azt a tényt neki csak az egója közvetíti. Az "igazi" létezéséről sok szakember más-más véleményen van. Van aki azt állítja, hogy az igazi nem létezik, csak akkor érezzük úgy a másikat, ha mindketten bizonyos szintű alkalmazkodás, csiszolódás megy végbe az emberbe. Ez valahol igaz is, mert valamilyen mértékű alkalmazkodásra szükség is van, de úgy, hogy a kapcsolatban ne sérüljön sem egyik, sem a másik fél szabadsága. Ha az ezotéria szemszögéből nézem e témát, akkor azt mondom, hogy minden embernek el van rendelve a sorsa magasabb szinteken, amibe nekünk földi halandóknak nincs beleszólásunk. És egyszer mindenki életébe bekövetkezik az a nagy "Ő" megérkezése.csak idő és türelem kérdése az egész.

És mit jelent számunkra az "igazi"? Az értjük alatta, hogy az illetővel azonos hullámhosszon vagyunk, egyforma életvitellel, gondolkodásmóddal bírunk, azonosak a céljaink, terveink, és működik az "asztal négy lába", ami a megfelelő párkapcsolat alapja. Az igazi társat pedig csak akkor vagyunk képesek bevonzani, ha magunk is képesek vagyunk arra, hogy csiszoljuk magunkat, és a rossz tulajdonságainkat a legkisebb mértékben ki tudjuk küszöbölni. Egy egóista ember soha nem lesz képes arra, hogy megtalálja a nagy "Ő"-t, mert az egó mást vár el tőle, Ez érvényes mind a férfiakra, mind a nőkre egyaránt. Az is tény, hogy minden ember olyan társat vonz magához, mint ő saját maga. De ha becsületesen naponta dolgozik azon, hogy magát  
belül is és kívül is gondozza, akkor csak türelemmel várni kell lenni, és megérkezik az "igazi". Az sem lesz úgymond az igazai, csak éppen már közelebb áll a mi elvárásainknak. Idővel pedig egymást fogják formálni vagy jó vagy rossz irányba.

És mit gondolok én e témáról? Én úgy gondolom, hogy az én életemben is elérkezhet még az "igazi". Azt soha senki nem tudhatja, hogy mikor, és hogy mennyi idő kapja meg. Lehet, hogy évek, hónapok, vagy csak napok kérdése az egész. De nem baj! Akkor tudomásul veszem, hogy ennyi volt és kész, és ennyi adatott meg az életemben. És ha mégsem jön el? Akkor sem történik semmi, mert akkor egyedül is tudok kiegyensúlyozott életet élni.
Az "igazi" megléte pedig mint írtam nézőpont kérdése. Számomra az az igazi, aki az én gondolkodásmódomhoz, életvitelemhez közel áll, és nem azért akar velem együtt élni, hogy támaszkodjék rám, hanem azért társam legyen a terveim, céljaim elérésében. Az "igazi" pedig előbb vagy utóbb úgyis elérkezik mindenki életében.

Nincsenek megjegyzések: