eva-horvath.blogspot.com

2012. július 15., vasárnap

Az okos okoskodó ember csapdái

Azt a tényt mindannyian ismerjük, hogy ahány ember annyi félék vagyunk. Vagyis nem vagyunk egyformák, de ez így van jól, mert ettől színes és egyedi a világ. Az is tudjuk, hogy minden embernek más és más a véleménye, gondolata egy egy felmerülő témával, gondolkodási móddal. Ezzel sincs semmi baj. hiszen minden ember egyedi és megismételhetetlen. A probléma ott kezdődik, amikor valaki mindig megpróbál egy másik ember felé emelkedni, úgy hogy megmutassa, hogy igenis én vagyok a valaki, és nem tartja tiszteletben a másik véleményét.

Az okos ember mindig mindent megpróbál túlbonyolítani, megmagyarázni. Sőt ezt addig képes bizonygatnia a környezetének, amíg a "bölcsebb" ember rá nem hagyja a saját véleményét. Persze az illető még akkor sem veszi a lapot, mert azt hiszi, hogy elérte a célját, és legközelebb ott folytassa, ahol abbahagyta. Az okos okoskodó embert az egója viszi tévútra. Az egó diktál, és ki akar elégülni. Sajnos manapság sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a racionális, mint az emocionális tudás megszerzésére. Egy-egy adott élethelyzetben a sok-sok tudás kizárhatja a spontán reagálási módot. A kevés tudással rendelkező ember a józan paraszti eszével dönt, és gyors, határozott döntést tud hozni az élete minden területén.

De térjünk vissza az okoskodó ember kategóriájához. Ezt a viselkedésmódot egyre jobban le lehet mérni például a közösségi portálokon. Meg kell nézni a kommenteket, amelyeket a netezők sokszor írnak. Az egyik túl akarja licitálni a másikat, úgy hogy akár a végsőkig is elmegy a játszmáiban. Természetesen lehet vitatkozni, véleményt formálni sok féle témakörben, de az nem jelenti azt, hogy majd én megmutatom, hogy én vagyok a legokosabb. A közösségi portálokon is érvényes az a szabály, hogy tiszteletben tartás, vagyis a másik véleményét elfogadva tiszteletben tartom a másik embert. Bár az okosodó ember ezt a szempontot soha nem fogja a szeme előtt tartani. Nála az a cél, hogy ő legyen a legokosabb, a legnagyobb tudással bíró egyén, és az alatta álló személyeket minél jobban le tudja uralni.

Az uralkodási vágy ahogyan már többször írtam, belső bizonytalanságból ered. Hiába rendelkezik az illető megfelelő racionális tudással, intelligenciával, ha belül tele van félelemmel, bizonytalansággal, önbizalomhiánnyal. Ezeknek a megléte pedig csak egyre jobban feszélyezteti őt a kiteljesedésben. Óriási probléma számára az, ha olyan valakivel kerül szembe, aki lemeri győzni a félelmeit, bizonytalanságait. Az okoskodó ember ezt úgy próbálja meg megoldani, hogy megpróbálja erőnek erejével leuralni a "rivális" egyént. Az egó pedig szüntelenül azon dolgozik, hogy mivel ártson a másik embernek. De azon emberek, akik a lelki fejlődésük terén ,ár elértek egy bizonyos szintet, már átlátnak a az okoskodó emberek játszmáin és helyén tudják kezelni a dolgokat. És hosszú távon mindent az élet fog bebizonyítani.

3 megjegyzés:

Cs. Nagy András írta...

Üdv!

Amit leír, nagyon jó. Én ezzel a problémával küzdök. A belsö bizonytalanság(om) leküzdése egy kompleksz és hosszabb folyamat, igaz? Hogyan lássak hozzá? Tippjeim, ötleteim vannak, de egy szakember ért hozzá igazán!
Köszönöm!

eva írta...

Kedves András!

Köszönöm,a megjegyzését, amit a bejegyzésemhez írt.Örülök neki, hogy tetszett az írásom. Valóban, amit leír egy hosszabb folyamat. Az első dolog, amit tenni lehet, hogy elfogadjuk magunkat, úgy ahogyan vagyunk, a jó és rossz tulajdonságainkkal egyaránt.Mindig azt tegyük, amit a belső megérzésünk diktál, függetlenül attól, hogy a környezetünk erre hogyan, és miként reagál. Hallgassuk meg a mások véleményét is, mert tanulhatunk belőle, de ne akarjunk felül kerekedni rajtuk, Tartsuk tiszteletben az ő véleményüket, és tegyük a dolgunkat úgy, ahogyan mi szeretnénk. Ezek az én saját tapasztalataim. Én már annak örülök, ha a blogom olvasása kapcsán csak egy ember is ráismer önmagára, és lekezd változtatni a saját életén. akkor már tettem valamit az ügy érdekében. Ha pedig egyedül nem boldogul, úgy kérem forduljon szakemberhez.

Köszönöm:

Eszter írta...

Abszolút egyet értek ezzel, és örülök, hogy vannak olyanok, akik tudják/látják, hogy az okoskodó ember nem beképzelt, hanem ellenkezőleg, bizonytalan. Engem is sokszor okoskodónak tartanak, észre sem veszem néha, hogy milyen akaratosan próbálom "jobb belátásra" bírni az embereket.
Egyedül azzal nem értek egyet, hogy az okoskodó ember minden áron ártani akarna a másiknak. Engem inkbb az motivál, hogy segítsek jobban megérteni amit magyarázok (annak ellenére hogy igazából éppen én vagyok az aki nem értem őt :D )
Szokták mondani, hogy a lelki problémák megoldása azzal kezdődik, hogy magadnak bevallod a problémád. Sajnos ez nálam inkább ördögi körhöz vezet. Mert utólag mindig megbánom az okoskodásom, és ettől lelkiismeretfurdalásom lesz, ami miatt még tovább romlik az önértékelésem, ettől még okoskodóbb leszek és így tovább és így tovább. Nem tudom hogy lehetne megszakítani a kört.

Üdv,
Eszti