Miért is válunk megalkuvóvá? A megalkuvás minden esetben a gyávaság meglétére vezethető vissza. A gyáva ember fél kudarcoktól, fél mindentől, és éppen ezért inkább megalkuszik, mint hogy tegyen annak
érdekébe, hogy javítson az életén. A gyávaság kialakulása pedig mint minden egyéb az önbizalomhiányára vezethető vissza. Nincs elég erő és bátorság az emberekben. A megalkuvás leginkább a párkapcsolat illetve a munka világban figyelhető meg. Sokan annak ellenére benne maradnak egy rossz kapcsolatban, hogy az már régen "halott". Inkább kifogásokat gyártanak, hogy nem válok a gyerekek miatt. lakás, vagyon miatt. Egy ilyen kapcsolatban pedig meg az egymás kinyírása. Amikor például egy férjes asszony azt mondja az anyjának: "Hogy a Józsival már rég nem működik az házasságunk, nem érzem jól magamat ebben a kapcsolatban és inkább elválok" - erre az anya: "lányom ne tedd, hisz láthatod, hogy a szomszéd lánya is így él, mint te. Én sem váltam el az apádtól pedig..." És a lány elfogadja az anyja tanácsát, és megalkuszik az éltével, annak ellenére, hogy pocsékul érzik magát a házasságában.
És mi a helyzet a munka területén? Sajnos a helyzet itt is változatlan. Sokan nem azt a munkát végzik, amit szívük szerint szeretnének csinálni, Nem ott dolgoznak, ahol szeretnének dolgozni, de a pénzkereset miatt megalkusznak azzal, ami van. Tény, hogy a mai világban ezt nem könnyű megvalósítani. Bár ha visszagondolok, úgy jó 25 évvel ezelőtt sem volt valami rózsás a helyzet ezen a téren. De azt állítom, hogyha az ember rossz kollektívában dolgozik, nem azt a munkát végzi amit szeretne, akkor egy idő után az idegrendszere fel fog őrlődni és pszichoszomatikus problémák jelentkeznek az életébe
Régebben én is egy megalkuvó ember voltam és hosszú ideig dolgoztam olyan munkahelyen, ahol nem éreztem jól magamat. Arról nem is beszélve, hogy nem szerettem az munkát végezni, amit csináltam. Amikor pedig otthon szóba került a munkahelyváltás, akkor a szüleim ezt nem nézték jó szemmel, mert szerintük, aki gyakran munkahelyet vált az nem egy példamutató ember. Én és ezt el is hittem nekik, pedig ezen kijelentésük mögött csak a saját gyávaságok rejtőzött meg. És valóban egy idő után már nálam is jelentkeztek a különböző idegességből adódó panaszok. Jóval később döbbentem csak rá, hogy valójában és is egy megalkuvó ember lettem, mint a szüleim, mert ezt tanultam el tőlük.
Mostanság is gyakran hallom, főleg a munkából kifolyólag azon kijelentést, hogy nem kell alkudni, és bármit el kell fogadni, Én ezzel a felfogással nem értek egyet, annak ellenére sem, hogy mostanság nm könnyű munkát találni. Megalkudni az életet úgy, hogy nekem nem jó, soha nem szabad. Abból semmi jó sem származik. . Vannak azonban olyan esetek az életben, amikor méltósággal lehet csak alkut kötni. De ha ez így nem megoldható, akkor nem szabad alkut kötni. És a legfontosabb kitétele a megalkuvásnak az, hogy a gyáva emberekből lesznek a megalkuvók. De ha egyszer elkezdem ezt a hibát felismerni saját magamon, és dolgozok magamon, akkor nőni fog az önbizalom, és egyre kevésbé lesz az ember megalkuvó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése