A tapasztalataim alapján az embereknek két nagy csoportja van e téren. Van, aki nagyon komolyan, mélyen hallgat az érzelmeire, és még ki is meri mutatni, még úgyis, hogy tudja azt, hogy ez időnként nagy fájdalommal jár. Mert vannak olyan esetek, amikor rossz helyen és rossz időben tárjuk fel az érzelmeinket a másik ember előtt. De ezzel sincs semmi gond. Legfeljebb tanulunk az esetből, és máskor már vigyázunk arra, hogy ez többé ne fordulhasson elő velünk.
A másik nagy tábor, és ők vannak többségben, azon emberek,akinek ugyan a lelkükben van érzelem, de az a legmélyebb szintekig elfojtsák magukban. Úgy tesznek mintha mindent rezzenéstelen arccal kibírnának. Nincs bennük tisztelet, szeretet a másik iránt, és egyáltalán nem boldogok. Ezt lehet látni a kisugárzáson, és az arc rezdülésein. Aki pedig mer is az érzelmeiről nyíltan, őszintén beszélni, azt teljesen "hülyének" nézik az emberek beleértve a nőket és férfiakat egyaránt. És határozottan kijelentik, hogy érzelem mint olyan nem is létezik, csak a szappanoperákban, és romantikus könyvekben. De sivár lehet egy ilyen ember lelkülete.
Mitől van az, hogy az egyik emberben van érzelem, a másikban nincs? Mitől alakulhat ez így ki az ember életében? - azt gondolom, hogy mint mindennek elsősorban a gyerekkorban szerzett élmények, és tapasztalatok az okai. A kiegyensúlyozott és szeretetben felnövő gyerek felnőttként is képes lesz arra, hogy az érzelmeit a legmagasabb fokon merje megélni, és felvállalni. De az a gyerek, akivel a szülök vajmi keveset törődnek, nem mesélnek nekik, és nem látják azt, hogy az apa, anya tiszteli, szereti egymást, akkor később ő is olyan emberként fog viselkedni a saját gyerekével, mint ahogyan vele bántak a szülei. Sajnos ez a modell egyre inkább jelen van a mindennapokban.
Én személy szerint elmondhatom magamról, hogy boldog vagyok. Igaz az érzelmeimet nem mindig jó helyen, jó időben mutattam ki. Azt is tudom magamról, hogy az érzelmi intelligenciám igen magas, de még erre irányuló tesztet nem csináltattam. A megfelelő érzelmi intelligenciával rendelkező ember könnyebben tudja kezelni, megoldani a problémáit, empatikusabb a másik ember irányában, könnyebben elfogadja saját magát, és jóval magasabb az önbecsülési szintje, mint azon embereknek, akik az érzelmeiket elfojtsák, csak azért, hogy azt a látszatot keltsék a külvilág előtt, hogy ők milyen erősek, határozottak, Belül pedig kocsonyák.
De semmi nincs veszve. Az érzelmi intelligencia fejleszthető és bármely életkorban elkezdhető, persze ha az adott egyén felismeri ezt a problémát, és akar is változtatni rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése