Sokszor gondolkodtam már el azon, hogy vajon minden anya megérdemli-e, hogy tiszteljék, felnézzenek rá, szeressék, vagy anyák napján felköszöntésék őket. Én úgy vélem, hogy nem minden anyának jár ki a megfelelő szeretet, tisztelet. Egy hiteltelen nőre hogyan tud a gyereke felnézni. Aki csak biológiai értelemben anyja a gyerekének. Sok nő persze abban a hittben él, hogy élete egyetlen kiteljesedési formája az, ha gyereket szül és nevel. Ez óriási tévedés. Sőt sok anya abban a hittben ringatja magát, hogy a gyerekének egész életében hálásnak kell lenni, amiért őt világra hozta. A nők e téren való gondolkodása leginkább az önzőségre utal.
Vajon ki, akkor a jó anya, szülő? Az, aki a saját elképzelését szeretné a gyerekére ráerőltetni vagy az, aki hagyja, hogy a gyereke a saját életét bontakoztassa ki? Vagy az, aki állandóan óvja, védi gyerekét? Vagy inkább az, aki hagyja, hogy a gyereke megpróbáljon mindent az életben, még ha kudarc és fájdalom éri is. Mindenképpen az a jó megoldás, ha szülő segíti, támogatja gyerekét a saját elképzeléseiben. Tanácsot adva neki úgy, hogy nem erőlteti rá a saját véleményét. Hagyja, hogy a gyereke tapasztalatot szerezzen az életben. De sajnos nagyon sok olyan szülő van, aki nem engedi meg, hogy a gyereke bármilyen ügyben "nemet" mondjon az anyjának. Mert mi is történik akkor? Jön az érzelmi zsarolás. Ebben a nők élen járnak. "Már nem szeretsz. Ezért felnevelhettelek". - és hasonló érzelmi zsarolások.
Sokszor hallom felnőtt emberek szájából az alábbi megszólításokat, ahogyan az anyjukat nevezik. Édesanyám. Anyukám, Anyuci satöbbi. Mitől édes egy anya? Miért várja el a gyerekétől az anya az e fajta megszólítást? Miért jár neki ilyen kivételes tisztelet? Tény, hogy csak a nők rendelkeznek olyan biológiai adottsággal, hogy gyereket tudjanak szülni. és ez egy rendkívüli dolog. A másik meglátásom pedig az, hogy az anya úgy érzi, hogy a gyereke hálával tartozik neki azért, hogy a világra hozta. Pedig ez is egy nagy tévedés. Az a gyerek nem biztos, hogy oda akart születni, ahová leszületett. A nő van sok esetben a gyerekért, és nem fordítva. A felnőtt ember csak azon esetben használja az fenti megszólítást az anyja esetében, amikor a gyereke érzelmileg nem vált le az anyjától. (én ezt a megszólítást felnőttként már nevetségesnek tartom, mert csak a tíz év alatti gyerekek hívják így az anyjukat.)
Anyák napja van, amely jó üzleti fogás is egyben. Ajándékok, virágcsokrok adakozása. Természetesen én is felköszöntöttem az anyámat anyák napján, amíg élt. De az nem jelentette azt, hogy az év többi napján nem szerettem vagy tiszteltem volna őt. Tény, hogy ő is emberből volt tele jóval és rosszal. de ez így van rendjén. Sokszor azt is tudtam, hogy amikor jót akart nekem, minden erőfeszítése ellenére, akkor épen az ellenkezője sült ki a dologból.
És a gyerek szemében ki is a jó anya? Az, akivel naponta letud ülni beszélgetni, Eltudja mondani örömét, bánatát. És az anya a tudás szerint próbál neki segíteni. Terelni tudja az útját. Érzelmileg és racionális szempontból is példát mutat a gyerekének. És akire a gyereke feltud nézni, mert hitelesnek látja az anyját.
Én azt mondom, hogy az anyákat ne csak ezen az egy napon tiszteljük, szeressük, hanem az év minden napján. (már, aki ezt megérdemli). A szeretet és hála meglétét pedig nem azaz gy csokor virág jelképezze,,hanem a szeretett, amely az ember szívében él. Az anya sem azt várja el.hogy hatalmas virágözönt kapjon, mert néha egy kedves szó simogatás többet jelent, mint egy virághalmaz. Még azon anyáknak a szeretete is az ember szívében él, akik már nincsenek közöttünk. Mert ha az embernek hitelesek voltak a szülei, akkor nem felejti el őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése