eva-horvath.blogspot.com

2012. május 21., hétfő

Tükröm, tükröm...

A tükör az olyan használati tárgy, amely minden lakásban megtalálható. Minden egyes nap bele is nézünk, amikor fogat mosunk, fésülködünk, sminkelünk vagy valamilyen más szépít
észeti munkát végzünk magunkon. Ezek olyan kutyafuttában elvégzett rutin feladatok. Pedig a tükör nagyon sok mindent elárul a saját belsőnkről. kisugárzásunkról, személyiségünkről. De vajon hány ember nő, és férfi nézett már bele alaposabban a saját tükrébe? Van-e olyan egyén, aki elmondhatja magáról, hogy tetőtől-talpig végig nézte magát a tükörbe? Mert-e szembesülni a saját meztelen testével, arckifejezésével, tekintetével? Szerintem kevés ilyen ember akad, de léteznek ilyenek. Ezen folyamat meglépésétől indul el az a felismerés, amit elfogadásnak nevez a pszichológia.

Az igazi elhatározás ott kezdődik, amikor megfogalmazom magamnak, hogy milyen ember is vagyok én valójában, mind külsőleg, mind belsőleg. És amikor megfordul a fejembe, hogy vajon a kívülálló ember milyennek lát engemet külsőleg. Ilyen kérdések felvetésekor jó szolgálatot tesz egy tükör. Amikor egyedül vagyunk, tegyünk egy kísérletet. Vetkőzzünk meztelenre és álljunk a tükör elé! Nézzük végig magunkat alaposan! A hajunk szálától a nagy lábujjunkig. Nagyon sok nő küzd önértékelési zavarokkal. Például: nagy vagy kicsi a melle, lapos vagy kerek a feneke, nagy vagy lapos a hasa, vékony vagy vastag a lába és sorolhatnánk még a testi adottságokat. A nem megfelelő testrészek állapotán azonban lehet javítani. Nem a plasztikázásra gondolok, hanem klülönböző tornákra, testedzésekre. Az ön önmagam elfogadásának a hiánya pedig, mindig az önbizalomhiányából ered.

Gondoljunk csak vissza a gyerekkori mesékre! Ki ne olvasta volna a "Hófehérke és hét törpe" című mesét. Ott is mit csinál Hófehérke gonosz mostohája? Oda áll a tükör elé, és elkezdi kérdezgetni, hogy "tükröm, tükröm, mond meg nékem, ki a legszebb a világon". És a tükör könyörtelenül válaszol is. "Szép vagy, szép vagy, szebb a napnál, de Hófehérke szebb náladnál". És ezek után még legalább háromszor megkérdezi a tükröt, hátha azt válaszolja, amit hallani szeretne. És íme a példa arra, hogy a gonosz mostoha, sehogyan sem akarta elfogadni önmagáról azt a képet, amit a tükör mutatott.

A tükör nagyon sokszor visszatükrözi arc, szem, hangulati kifejezéseinket. Az egy pillanatra sem hazudik, mindig azt mutatja, amilyenek az adott pillanatban vagyunk. Ezt nem kell szégyellni, hisz emberek vagyunk. A másik óriási nagy probléma főleg a nők körében az öregedéstől való félelem. Sokan ezrét sem mernek őszintén a tükörbe nézni. Mert mit látnak? - Ráncosodó bőrt, lazuló izomzatot, őszülő hajszálakat stb. Ezek pedig mind, mind csak a külsőségek.

Fontos dolog, el tudom-e magamat belül fogadni. Mert ha elfogadom magamat, hogy ilyen vagyok, amilyennek a tükörbe láttam magamat és nincs semmi bajom a külső megítéléssel, és az idő múlásával, akkor minden rendben van. Ha azonban állandóan elégedetlen vagyok bármilyen külső adottságommal, akkor ott bizony az önbizalom nagyon hadilábon áll. Senkinek sem olyannak lennie-e, mint egy manökennek vagy szépségkirálynőnek. Ne arra törekedjünk, hogy mit szól a másik ember vagy a külvilág! Magunknak feleljünk, és fogadjuk el magunkat úgy, ahogyan születtünk. Vannak olyan testi adottságok, amelyeken az embert nem tud változtatni. És arról sem feledkezzünk meg, hogy nem minden pasi szereti a divatlapokban szereplő "Barbi-baba" stílust. Soha nem tudhatjuk, hogy az utunkban kerülő pasi mit fog rajtunk szeretni. Lehet, hogy nagy mellett vagy a kerekded feneket. Egy biztos, hogy merjünk nyugodtam a tükör elé állni, és elfogadni magunkat, mert a változás ott kezdődik, ha saját magammal elégedett vagyok.

Nincsenek megjegyzések: