És mi van akkor, ha elénk tesznek egy portré fotót? - megnézzék, és azt mondjuk, hogy XY szép, csinos, jól néz ki, vagy csúnya és nem néz ki jól az adott illető. A tapasztalataim azt mutatják, hogy az emberek döntő többsége szeret fotókat nézegetni. Mint például: baba,- esküvői fotók, akt és portré fotók. Ennek a jelei meg is mutatkoznak a közösségi oldalakra feltöltött képek alapján. Én soha nem tartoztam azon emberek közé, akik mondjuk szeretik nézegetni mások esküvői fotóit. Bár ennek ellenére nézegettem már ismerősök esküvői fotóit, amelyek szebbnél-szebb helyeken készültek. És mit tükröztek vissza ezek a képek nekem? Mit üzentek a képen látható személyek? Lehet, hogy furán hangzik, de már az esküvői fotón is sokszor látható, hogy a megkötött frigy nem lesz hosszú életű. Tisztán lehet látni, hogy az ifjú ara és a vőlegény nem igazán boldogok. Tele vannak félelemmel, görccsel. merevséggel, nincs önbizalom. A fényképen nincs mosoly, de ha van is az sem szívből jövő, csak olyan "szét húzom a szám" című mosoly. A szem halott, nincs benne a tűz, a szikra, aminek most kellene, hogy meglegyen. De olyan jó mutogatni a barátoknak, ismerősöknek az ilyen fotókat, és bezsebelni a bókokat.
Már jó 25-30 évvel ezelőtt is rájöttem, hogy ilyenfajta megfigyelések nálam igenis, nagyon működnek. Amikor a korábbi munkahelyemen egy-egy kolléganőm fia, lánya házasodott, és később mutogatták a róluk készült képeket, én már akkor azt mondtam, hogy egy-két éven belül elfognak válni. Mondanom sem kell hülyének néztek. Az ilyen szituációk legalább háromszor előfordultak, hogy ilyen kijelentéseket tettem. És mi történt? Valóban rövid időn belül a párok elváltak. A kolléganőim máglyára akartak tenni, hogy ez "egy boszorkány dolog". - hát nem, mert a testbeszédet a pszichológia igenis alkalmazza. És a fotók is tudnak "beszélni".
De nézzük, hogy mi van akkor, ha magunk vagy mások portré fotóit nézegessük? Ilyen fotókat készítenek rólunk, személyigazolványba, útlevélhez vagy bármely okmányhoz kiváltásához. De készítünk magunkról fotókat egy-egy kirándulás alkalmával is. Az okmányokhoz készült fotók, azok maguk a borzadályok. Betörő, gyilkos, elmebeteg kinézetet közvetítenek az adott illetőről.
Más a helyzet az olyan fotóknál, amelyek "ember közelibbek". Ha elsőre ránézünk egy elénk tett fotóra, rögtön valamilyen benyomásunk lesz az adott személyről. Pozitív vagy negatív. Vannak olyan helyzetek, amikor egy sohasem látott ember képét nézem, akkor melegség fog el, szeretett, jókedv árad belőle, derűs, vidám embert vélek személyében felfedezni. És mindez pozitív töltetett biztosít a számomra. Itt van azonban a másik oldal is, amikor rosszindulatú, görcsös, merev, irigy, gonosz, arcra fagyott mosolyú embert fedezek fel a képen. Ilyen esetekben negatív lesz a fotón szereplő ember a számomra. Sokszor nem is gondoljuk, hogy mi mindet árul el rólunk akár egy fénykép is.
És mi a helyzet azzal a fotókkal, amelyeket önéletrajzhoz kérnek a munkáltatók? Nos, ez nagyon fontos dolog. Nagyon sok munkáltatónál a mellékelt fotó alapján kapják meg az állást, függetlenül attól, hogy az adott illető megfelel a pályázati kiírásnak mint iskolai végzettség, nyelvvizsga stb. Mert hiába van meg valakinek a munkához kiírt végzettsége, ha a fényképen morcos, durva, agresszív, zsarnoki kisugárzása van. Az állást egész biztosan az kapja meg, aki mosolygós és pozitív kisugárzással bír. Sok múlik azon, hogy ki, hol készítteti a fotóját.És elsősorban fontos a belső lelki békének a megléte. Mert ez kisugárzik az arcunkra. Az az ember,akinek háború dúl a lelkében az csak negatív lehet az emberek szemében, ellenben a békében élő ember csak a pozitív dolgokat közvetíti mások felé.
Tehát érdemes megjegyezni, hogy fotóarcunk nagyon sok mindent közvetít mások irányában, úgy hogy mi mindezt érzékelnénk. Ezért is fontos a belső, nyugodt, kiegyensúlyozott léleknek a megléte, mert általa sokkal jobb lesz önértékelésünk a mások szemében.
Kép: pixabay.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése