Gonoszkodás

Gonosz - amikor ilyen jelzővel illetünk embereket, akkor az emberek nagy többségének a hátán végig fut a hideg. Ez egy nagyon csúnya jelző és viselkedési modell. Még a mesékben a gonosz személyt egy csúnya, öreg, rigolyás szereplőhöz kapcsolják. Ha nyitva tartjuk a szemünket, akkor észrevehetjük, hogy a gonoszság megléte egyre jobban jelen van az életünkben.

Mire is gondolok pontosan? Az irigység, rosszindulat, pedig a gonoszság meglétéből indul ki. És miért is válik az emberek döntő része gonosszá? - hiszen senki sem születik gonosz embernek. A gonoszság alapvetően a lustaságból indul ki, és hozza magával mindazon személyiségvonásokat, amelyek ebből származnak, mint a irigység, rosszindulat. A gonoszság kialakulásának a táptalaja pedig a lustaság. Hogy mit értek ezalatt? - azt, hogy az embereknek többféle hozzáállása van az élete alakulását illetően. Nézzük az alternatívákat! Vannak emberek, akik fiatal korukban megszereztek egy szakmát, diplomát vagy más iskola képzettséget. Elhelyezkedtek egy munkahelyen és el voltak ott, mint a "befőtt". Nem képezték magukat, nem tanultak, nem tettek semmit azért, hogy az életüket boldogabbá tegyék. És van a másik alternatíva: ebbe a körbe pedig azon emberek tartoznak, akik tanulnak, képezik magukat, dolgoznak azon, hogy az életüket másképpen éljék, mint a nagy átlag. Mondhatom úgyis. hogy megvalósítják önmagukat, és tesznek azért, hogy elérjék a céljaikat, álmaikat.

És mi következik mind ebből? Azon emberek, akik semmit sem tettek életük szebbé-jobbá tétele érdekében, elkezdenek irigykedni, gonoszkodni, rosszindulatú megjegyzések kíséretében. Az persze senki sem fogja mondani, hogy egy lusta fráter voltam, aki csak vegetált az életében, és várta, hogy a sült galamb a szájába fog szállni. A lehetőség bárki számára adott, hogy azt tegye, amit szeretne csinálni, amihez kedve, tehetsége van. Ezt nm csak a racionális megvalósítás területére értem, hanem a mindennapi lelki egyensúly eléréséhez, és megtartásához is.

De jó magyar mentalitás szerint mindig könnyebb másban keresni a hibát, mint saját magunkban. A lustaság pedig nagy úr, És ha egyszer elhatalmasodik az emberen, akkor nagyon nehéz úrrá lenni felette. A mai rohanó világban pedig a lustaság nem megengedett dolog, mert ha valaki így él, akkor már rég halott.

El kell gondolkodni azon, amikor egy ember egy másik rosszindulatú. gonosz emberrel kerül össze, - hogy vajon mitől vált ez az ember olyanná, amilyenné? És az esetek többségében a lustaságé a főszerep. Az ilyen emberekben nincsen erő, kitartás, megfelelő önbizalom, tunyák, és sorolhatnám tovább. De nincs ezzel semmi baj. Ilyen emberekre is szükség van, mert tőlük is sokat lehet tanulni, és ettől olyan színes a világ. Csak, akkor nem kell irigynek, gonosznak, rosszindulatúnak, féltékenynek lenni arra az emberre, aki elért bármit is az életében. Mert még a másik fél lusta ember módjára élte az életét, ő addig mindent bele tett az életébe, hogy az szebbé, jobbá, élhetővé váljon. És még egy fontos okfejtés: az sem mindegy, hogy ki, milyen szájízzel fog meghalni, Mosolygósan vagy keseredetten.