Miért félnek az emberek az öregedéstől? Haláltól? Miért központi téma az életében az életkora megélése? Ez a felfogás mutatkozik meg a negyven- ötven- hatvanéves emberek szemléletmódjában.
A félelem megléte az emberekben főleg (nőkben) bizonyos életkor tájékán jelentkezik. Ez úgy a negyvenes éveik körül kezd szembetűnőbb lenni. Sokáig nem is foglalkoznak a korukkal, csak élnek, mint a hal a vízben. És közben élik a megszokott rutin (szürke) életüket. Az a nő, aki házasságban, párkapcsolatban és, és vannak gyerekei, azok az életük első felét a gyerekük és férjük kiszolgálásával töltik el, És magukkal mit sem törődve. Bár a gyerekeket csak ajándéka kapja minden nő. Majd elérkezik a gyerek 18 éves kora, amikor is elhagyja a szülői házat. És akkor robban a palack. "Mi lesz velem... Itt hagyott engem egyedül szegény anyját, akiért annyit dolgoztam, éjjel-nappal..." Attól a pillanattól kezdve "hülyülnek" meg a nők, bár kivételek azért vannak. Ehhez még társul az a tény, hogy rádöbben, hogy huszonvalahány évet nem az álmai pasijával élte le, és már nem is tud rá felnézni férfiként, és csak vegetálnak egymás mellett.
Első lépésként el kell fogadni egy kapcsolatnak a halálát, legyen ez szülő-gyerekkapcsolat vége, (leválás) vagy egy haldokló párkapcsolat lezárása. Mert ha ezeket az ember lezárja magában csak akkor tud változtatni az életén. A másik nagy probléma a rutinból élt élet megléte. Ebből nem lehet sem önbizalmat építeni, sem kisugárzást növelni. Sajnos az évek múlásával a gondolkodásmód zen a téren mit sem változott. Az a "jó" nő, anya, aki mindent levégez otthon és még a gyereke seggét is kinyalja ( csicska). Csak ötven évesen döbben rá, hogy ott van egy szál egyedül, mert a gyerekei elmentek, vagy elhúztak a zsarnok anyától.
Elnézve az ilyen gondolkodású nőket, bizony nem is csoda, ha tragédiaként élik meg az éveik múlását. Valójában minden embernek adva a lehetőség arra, hogy változtasson a megszokott életén. Ám ezt nagyon sokan nem teszik meg, ahelyett megy az ellenségeskedés, irigykedés, rosszindulat, aljasság. Erre van idejük bőven, de, hogy tegyenek bármit azért, hogy jobban érezzék magukat arra nincs. A negatív dolgokra van energiájuk, a jobb dolgokra nincs. Pedig a rosszindulat rengeteg energiát elvisz az emberből. És ha ezt a saját boldogulásokra fordítanák mennyivel másabb lenne az életük. És ezek a rosszindulatú emberek szeretik a másik embert hátba döfni, mert esetleg az a másik más képen éli az életét.
Sokan bírnak az ilyenféle gondolkodásmóddal. Az is érzékelhető, hogy sokan közülük, mondjuk egy negyven- ötvenévesek már hetven- nyolcvanévesnek érzi magát. Vagyis korához képest jóval öregebbnek érzi magát, és ez látszik is a kisugárzásán. Nagyon jó dolog ha az ember fiatalokkal van körülvéve, mert így ők a gondolkodásmódjukkal fiatalítják az embert (persze csak az, aki nem begyepesedett gondolkodással bír). A kreativitás is nagyon fontos tényező, mert ez tartja az embert fiatalon. Mert a kíváncsi és kreatív emberek tovább fognak élni, és szépen.
Személy szerint én a kreatív és a kíváncsi ember kategóriába tartozom. Épen ezért sokkal jobban szót értek a nálamnál fiatalabb emberekkel, mint a korombéliekkel. Bár vannak emberek, akik ezt nem veszik jó néven. A lényeg az, hogy én így érzem jól magamat a bőrömben.
Tanácsom a következő: Először is el kell fogadni egy kapcsolat halálát, bármilyen legyen is az. Addig nem következik be a változás. Merjünk mindenbe belevágni, bármilyen megmérettetésbe! Legyünk kreatívak, kíváncsiak a dolgok iránt! Negyven- ötven- hatvanévesen is bármibe bele lehet vágni. Bármibe! És örülni lehet annak is, hogy szabad az ember, nincs kötöttség, gyerekek, és élhetnek végre a saját elképzelésük szerint.
"Tehát teljesen mindegy, hogy hány évesek vagyunk, ha merünk belevágni új dolgokba, akkor a nyolcvanéves is érezheti magát húszévesnek. De a húszéves - vagy a harminc -, aki nem mer új dolgokba belefogni, úgy fogja magát érezni, mint százötven éves. Tehát ezért vannak az öreg fiatalok, és vannak középkorú a fiatal és középkorú haldoklók, akik látszólag élnek, de valójában nem élnek." (CS,I)
Tehát nem a biológia kor a fontos, hogy hány évesek vagyunk, hanem az, hogy mit gondolunk magunkról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése