eva-horvath.blogspot.com

2012. június 11., hétfő

Tökéletesség

A tökéletességre való törekvés sok embernek az agyában, cselekedetében jelen van. Mondhatjuk úgyis, hogy valaki maximalista. Az ilyen emberek az életük minden területén próbálják magukból a maximumot kihozni. Érdekes ez a szemléletmód, amit az ilyen gondolkodással, berögzüléssel bíró emberek csinálnak. Ők úgymond az "átlag embertől" fentebbre helyezik a mércét, mind a munkában, mind a tanulásban. Ez a viselkedési mód azonban egy idő után az illető embert beleviszi egy mókuskerékbe, amelyből később kilépni csak komoly, kemény munkával lehetséges.

Mit is értünk az alatt, hogy ha egy ember tökéletes? Vajon velünk születik-e az e fajta viselkedésmód vagy eltanuljuk ? Milyen negatív hatásai vannak annak, ha egy ember folyton-folyvást a tökéletességre hajt?
Nézzük sorjában! Tökéletes ember nincs, és nem is volt soha. Olyan sincs, hogy valaki a munkáját a legnagyobb tökéletességgel végezze el. Senki sem úgy születik, hogy tökéletes. Ezt később a szülők, a társadalom, tanárok várják el az emberektől. A tökéletesség megléte pedig az egó munkája. Az egó állandóan arra törekszik. hogy kielégítse a saját szükségleteit, és ezért mindig és mindig többet követel. Így ezáltal az embert arra kényszeríti rá, hogy minél jobb és tökéletesebb legyen. A tökéletes ember pedig mindig, minden körülmények között mindig nagyon szeretne megfelelni a környezeti elvárásainak. A vége pedig az lesz, hogy minél jobban meg akar felelni valakinek, annál több és több energiát fektet bele a feladataiba. A környezete pedig ezt egyáltalán nem veszi észre, sőt nem is díjazza az e fajta hozzáállásait a dolgaihoz. Így bele kerül egy mókuskerékbe, és a vége pedig a frusztráció és boldogtalanság lesz. Az ilyen emberek ISTENNEK hiszik magukat, uralni akarják a másik embert bármi áron. Nagy a hatalmi vágy és a megfelelési kényszer bennük. Csak ők azok, akik a legjobbak, ők tudnak mindent, mindenkinél okosabbak. És ez azért van így, mert az egó ezt diktálja nekik.

Nekem az ilyen tökéletességre vágyó embertől hidegrázásom van. Egyszerűen irritálnak a viselkedésükkel. Tény, hogy elfogadom őket úgy, ahogy vannak.Ilyenek és kész. De az ilyen típusú embernek fogalma sincs róla, hogy ezzel a szemléletmóddal, és hozzáállással mennyi embernek az életét tudják megkeseríteni.
Én naponta vagyok körülvéve ilyen emberekkel. Nem könnyű velük együtt dolgozni. De kisebb-nagyobb sikerrel lehet kezelni a problémát. Általános megfigyelésem, hogy hiányzik belőlük. biztonság érzése, vagyis bizonytalanok önmagukban. és ezért folyton ki akarnak emelkedni, és elvárják a környezetük elismerését. Ehhez gyakran hozzájárul még az úgynevezett "Napóleon komplexus", amely mind az tudvalévő az alacsony növésű emberekre jellemző, és ezért próbálnak hatalomra törni. Ismerek olyan embert, aki velem kapcsolatosan évek óta azt játssza el, hogy ő a legtökéletesebb munkaerő. Mindig túl akar nemcsak engem, de másokat is szárnyalni. És végtelenül büszke arra is, hogy milyen erős a hangja. Ráhagyom! Legyen neki öröme ebben. Én pedig úgy vagyok vele, hogy tudom az értékeimet, és biztos vagyok ön önmagamban.

Tökéletességre törekvő emberrel együtt dolgozni, kész istenverés. Ahogy már említettem ezek az emberek soha nem hibáznak, és tévednek.- gondolják ők. És amikor valamilyen probléma, kudarc vagy csak egyszerűnek tűnő, megoldásra váró problémával találják szembe magukat, akkor "becsinálnak". Ők nem, az hogy lehet? Én jól végeztem a munkámat, de az a hülye v.ki volt a hibás...
Megoldás: Kimondani azt, hogy nem ISTEN vagyok, hanem EMBER. Tökéletes ember pedig nincs. Az csak egy álom, hogy valaki tökéletes vagy legalább is azt gondolja magáról. És még egy fontos tényező: Illenék már felnőni, mert a legtöbb ilyen ember még a mai napig gyerek. és próbál a szüle elvárásának a legjobban megfelelni. Egy bizonyos életkor után azonban már ez a viselkedés abszurd.

Nincsenek megjegyzések: