Már beszámoltam arról, hogy egy kellemetlen baleset ért a közelmúltban. Most nem is akarom ezzel a témával untatni a kedves olvasókat. Csupán olyan élményemet osztom itt meg, amelyet akkor átéltem.
Bizonyára vannak olyan emberek, akik az életükben már átéltek olyan életérzést, amikor egy betegség vagy valamilyen más állapot hatására az életük filmkockaként peregtek le a szemük előtt. Akkor és ott hirtelen megszűnik minden. Egy dolog lebeg az ember szeme előtt. Legyek túl ezen az állapoton, helyzeten. Minden más lesz ezek után! - gondolják ezt sokan így. Nem minden ember rendelkezik ilyen forma spirituális készséggel,pedig ezen megérzéseink belénk vannak kódolva, de sajnos a mai rohanó világunkban nem figyelünk oda az ilyen és hasonló megérzéseinkre. A másik tényező az, hogy azon emberek, akik régóta, rendszeresen csiszolják a belsőjüket, azok egy idő után megfogják tapasztani az intuíciókat.
Amikor jó két hete az orvosi ellátásra várakoztam sok minden átfutott a fejemben. De nem csak akkor, hanem már a balesetem pillanatában sok minden értelmét vesztette. Nem tartottam fontosnak, az anyagi javakat, pénzt, házat, munkát, terveket, de még azt sem, hogy most "otthoniasan" vagyok öltözve. Egy dolog lebegett előttem, hogy ne legyen komoly bajom. Fő az egészség! - ez járt az agyamban, és az, hogy túl fogom élni ezt néhány hetes állapotot, ameddig a gyógyulásom tartani fog. Ott az apám, akinek szüksége van rám. Mások is túléltek ennél nagyobb bajokat is, akkor én mért ne tudnám ezt megcsinálni. A pozitív hozzáállás sokat segít, de azt is tudom magamról, hogy bizonyos helyzetekben félek és gyáva vagyok. Ámbár én is emberből vagyok.
A közel négy órás várakozás alatt borzalmas feszültségeket éltem át. Bennem is motoszkált a kérdés. Mi lesz ha...? Ez vagy az lesz. Tudtam, hogy ennek a balesetnek valamilyen üzenet értéke van, és azért történt így a dolog, ahogy történt, mert tanulnom kell az esetből. Egész idő alatt nagy magányomban az apám és kedvenc macskám a "kék öves" jár a gondolataimban. Csak haza érhessek és meglássam mind kettejüket. Hála istennek megtörtént!
Az én esetem nem egy nagy tragédia. Többen járnak hasonló cipőben nap, mint nap. Csak azért meséltem el mindezt, mert ilyen "apró" esetek is hirtelen áttudják formálni az ember gondolkodását. Percek töredéke alatt minden értemét veszti, ami addig fontos volt az életünkben. Megszűnik minden létezni, csak a túlélés a cél és az egészség. Az egészség a legfontosabb, de ezzel mindaddig nem törődünk, amíg valamilyen formában ezt meg nem tapasztaljuk. Egészség a fő, ezt tartsuk mindig szem előtt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése