eva-horvath.blogspot.com

2012. január 1., vasárnap

Akaraterő, akaratgyengeség!

Így az új év és szilveszter idején nagyon sok ember tesz új évi fogadalmat. Ezt és ezt megfogom változtatni az életemben. Csak néhány példa a sok közül. Lefogok szokni a dohányzásról! Lefogok fogyni! Megváltozom! Ezt vagy azt fogok csinálni, tanulni! Ezek az újévi fogadalmak sokszor nem átgondolt dolgok, csak megszokta az ember, hogy na most, akkor új év és minden más lesz, és újult erővel vág bele bármibe.

Az új év gyorsan telik, és az újévi fogalmaknak, már a halvány szikrájára sem emlékszik az emberek nagy többsége. És miért ilyen tiszavirág életűek ezek a fogadalmak? - Mert hirtelen felindulásból lettek meghozva és nem átgondoltan. A hirtelen indulatból meghozott döntésnek soha nem lesz foganatja.Soha. De ha döntéseimet, elhatározásaimat nyugodtan, higgadtan hozom meg, akkor a nyugodt szívvel tudok dönteni a sorsomat illetően. Nem elég azonban meghozni a döntést, mert az még csak elhatározás. Véghez is kell vinni. Ehhez azonban nem csak kitartásra, hanem akaraterőre is szükség van. Nem is kevésre. Kellő akaraterővel pedig nem sok ember dicsekedhet. Legtöbbször az akaratgyengeség bújik meg a félelem hátterében,,azért nem változtatunk bármin is az életben.

Vegyünk egy egyszerű példát: Ha egy nő eldönti, hogy az új évben lefog fogyni, ez eddig oké. De nem veszi számom, hogy ez milyen lemondásokkal jár. Lemondás a kedvenc ételről, több mozogást beiktatni, elmenni egy konditeremben, sétálni vagy futni. A jobbik esetben van, aki 1-2 hétig még úgymond "becsülettel" meg is teszi mindezt. Majd jön a mérleg és eredmény semmi. És abban a pillanatban megszületik az agyban a válasz. - "Nem csinálom, mert úgy sincs eredménye"! És az elhatározás gyorsan fuccsba ment. Ezt a türelmetlenség váltja ki, mert mindent gyorsan akarunk elérni az életben, nem hagyva kifutási időt arra, hogy a dolog beérjen. Az emberek nagy százaléka így fogja fel ezeket a tényeket.

Személyemet illetően én nagy akaraterővel rendelkezem. Azért, hogy a kitűzött céljaimat elérjen, akár évekig is képes vagyok küzdeni. Ahányszor elbukom, annyiszor felállok, de nem adom fel. Az ismeretségi körömben vannak olyan emberek, akik kifejtették, hogy ők ezt vagy azt már nem csinálnák a helyembe, inkább feladnák céljaikat, álmaikat. Elkezdtem kutakodnia, hogy vajon kitől örökölhettem ezt tulajdonságomat. Arra jutottam, hogy az apám rendelkezik még ilyen akaraterővel, bár az élete nem minden területén. És az apai nagymamám. Az anyámra inkább az akaratgyengeség volt a jellemző. Neki sem volt türelme kivárni, hogy a kitűzött céljai beérjenek.

Én azt tanácsolom a legtöbb embernek, így az új év napjai során, hogy meggondolatlanul soha ne tegyenek fogadalmakat. Csak akkor tegyék mindezt, ha az agyukban megszületett a döntés, és számolnak a változás minden fájó problémájával. Ugyanis a változás fájdalommal jár. Ha ezeket a tényeket nem tartsa az ember szem előtt, akkor az elhatározás csak kudarcokat fog hozni. És a kudarc, kudarc hátán megkeseríti a változtatni akaró ember életét.

Nincsenek megjegyzések: