eva-horvath.blogspot.com

2011. november 18., péntek

A boldogság nyomában


Mi az, hogy boldogság? Egy biztos: semmiképpen sem valamilyen tartós állapot. A boldogság extázis, egy felszikrázó pillanat az ember életében, ám ezek a felszikrázó pillanatok nagyon hamar kihunynak. Ha éltek háborús időkben vagy láttak háborús filmeket, ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor fellőnek egy rakétát, és az egy pillanatra bevilágítja a tájat, aztán szépen kialszik, és megint sötét lesz. A boldogság pillanatai is bevilágítják az ember életét egy-egy rövid időre. A boldogság, azonban nem lehet tartós állapot, míg az elégedettség igen.

Mit tehet az ember az boldogságáért? Talán annyit, hogy nyitott marad, hogy befogadja,ha jön egy ilyen pillanat. A nyitottság pedig azt jelenti, hogy nem keseredik el, ha nem jön. Olyasmi ez, mint a meditáció, amit manapság rengeteg ember csinál, de szinte mindenki félreért. Először is valamin nem lehet meditálni. Ha meditálok, akkor nem valamire koncentrálok, hanem semmire sem. ezt hívják az indiai bölcseletben üres edényé válásnak. Olyan leszek, mint az üres edény , nincsenek gondolataim, érzéseim. Ezt az állapotot nagyon nehéz elérni, és ha az ember elérte, akkor se tud mást tenni, mint alázatosan várni, hogy ebbe ürességbe, amivé alakított magát, belecsöppent-e valamit az Isten vagy a tudattalan. Ha pedig nem, akkor szép csöndesen vissza kell vonulni, és tudomásul kell venni, hogy nem. A boldogság eléréséhez is a laza lelkiállapot a legmegfelelőbb. Ha valaki nagyon görcsösen, akar valamit, az nem fog sikerülni. (ezt saját tapasztalatommal is alá tudom támasztani. blogszerzője) Laza lelkiállapotban érik az embert meglepetések, ilyenkor villannak be váratlanul a boldog pillanatok.

Van egy kedves filmem, nyilván sokan ismerik: Fellini a Nyolc és fél.Egy rendező nagy alkotói kríziséről szól. A film számomra legemlékezetesebb jelenetében az a talajvesztett , végtelenül elkeseredett művész odaroskad a szerzetes lábához és így szól: Atyám nem vagyok boldog? A szerzetes őszinte érdeklődéssel néz fel a breviáriumából: Hol olvastad te azt, édes fiam, hogy boldognak kell lenned? Ez egy nagy kérdés! Mintha az egyik csúcsa lenne ennek a filmnek, a mondanivalójának az esszenciája. Átrohanjuk az életünket, boldogságot keresve, kutatva, mintha lenne valami ilyen a sors könyvében, hogy boldognak kell lennünk... Azt a kérdést, amit a szerzetes feltett, mindannyian feltehetjük saját magunknak is: honnét vesszük ezt a boldogságigényt, mi mozgat bennünket, és egyáltalán tudjuk-e, hogy mit keresünk?

A boldogság keresését megpróbálom majd bemutatni más-más szakember szemszögéből.

A cikk megjelent a Nők Lapja Psziché őszi számában.
Részlet: Popper Péter - Lélekrágcsálók című könyvéből

Nincsenek megjegyzések: