eva-horvath.blogspot.com

Powered By Blogger

2012. január 30., hétfő

Lelki bajok és gyógyszerfüggőség!

Beteg a magyar társadalom és vele együtt az itt élő emberek döntő többsége. A mentális problémák egyre nagyobb méreteket öltenek, bár sokan fel sem ismerik, hogy lelki bajokkal küszködnek. Rossz alvás, idegesség, feszültség, ingerültség, kimerültség és sorolhatnánk a tüneteket. Ezek a problémák mind, mind lelki bajokra vezethetők vissza. Panaszkodni persze nem szabad, sem beszélni a problémákról, mert a társadalomra ez rossz fényt vett, és kigúnyolják érte az embereket.

Amikor már minden kötél szakad, akkor a problémával küzdő ember felkeresi a háziorvosát, aki ír neki valamilyen fajta nyugtatót és beteg úgy érzi, hogy pár hét után rendbe jött. Van egy másik megoldás is, amikor a beteget elküldik egy pszichiáterhez, aki azon nyomban felír valamilyen antidepresszáns gyógyszert. Innen egyenes út vezet a gyógyszerfüggőségig. Mennyivel egyszerűbb felírni egy gyógyszert, mint megkérdezni a beteget, hogy mi is nyomja a lelkét. A gyógyszeres kezelés csak a tünetet oldja meg, de a probléma valódi gyökerét nem tárja fel. Így az tovább őrli a beteget. Tény, hogy kevés a jó szakember, segítő. A magánrendelés drága a páciens számára, ellenben az államilag támogatott intézményekkel, ott viszont jó ha 10 perc jut egy betegre. Így jelentős javulás nem érhető el.

Lelki bajokra gyógyszer? Rossz döntés! Első sorban fontos a problémák feltárása, és azok elfogadása. Viszont az emberek döntő többsége a gyors megoldást választja. Gyógyszer! Mert az pillanatokon belül hat, és ezt látják a reklámokban is. A fájdalmat nem viselik el, mert az rossz. Mi a jó? A gyors drasztikus változás, amely fájdalommal jár vagy a kis lépesekben megtett és hosszú ideig tartó probléma megoldás. Mindenképpen az első verzió a célra vezető megoldás, de fájni fog.

Tapasztalataim szerint a páciensek utasítják az orvost, hogy milyen nyugtatót vagy antidepresszánst írjon fel nekik. Mintha csak a boltban vásárolnának, úgy kérik azt, és jobban tudjak, hogy a kék vagy a rózsaszín pirula-e a legjobb. Nem régibben egy egészségügyi intézményben beszélgettek a betegek arról, hogy a Xanaxnak milyen hatása van a színétől függően. Ez az egyik nyugtató fajta, amely könnyen függőséghez vezethet, ha naponta kapkodja be az ember. Az meg sem fordul a fejükbe, hogy miért nem tudnak nyugodtan aludni. A félelmek erősebbek. Aki állandóan rossz alvásra panaszkodik, az az ember fél a haláltól. Ezt pedig el kell fogadni. Beletettem-e mindent a mai napba az életem minden területén? - vajon hány ember kérdezi ezt meg magától minden este lefekvés előtt? - Kevesen teszik ezt meg.

Szedjünk lelki bajokra gyógyszert? - kérdezhetik többen. Válaszom: nem. Tárjuk a problémánk gyökerét, beszéljünk róla olyan embernek akiben teljes mértékben megbízunk. Ha nem megy keresünk szakembert. Ott az internet, és számos szakember van, aki segítőként dolgozik. És mi a drága az egy-két alkalom, amikor elmegyünk egy szakemberhez vagy a gyógyszerszedés? Csakis a gyógyszerszedés a jóval drágább, mert évekig szedik, a probléma marad és ott van a rászokás veszélye. Gyógyszerfüggőségről leszokni pedig olyan nehéz meló, mintha a kábítószerről szeretnénk leszokni. Tehát fontolja meg mindenki, mielőtt gyógyszerhez nyúlna, hogy hosszú távon, melyik a kifizetődőbb!

1 megjegyzés:

Piroska írta...

Ez nagyon igaz. Végigjártam ezt az utat, bár nem én magam választottam. Túl sok közelálló embert vesztettem el, amit nem tudtam feldolgozni, az orvosnak könnyebb volt gyógyszert felírnia. Persze csak egy darabig használt. Azután mindig újabb és újabb kellett. Majd azt mondtam állj! Ki vagyok én? A sok tudatmódosító igen megváltoztatja az ember személyiségét. Csökkentettem, majd abbahagytam és áttértem gyógynövényekre. Igen korszerű összetételű szerek ezek, mégsem károsak. Megtaláltam önmagam, újra jól érzem magam. Ha előre tudom, sosem szedem be a gyógyszereket, csakhogy a kórházakban kötelező!Nincs mese. Az orvosok, a gyógyszeripar is nagy mértékban felelős ezért, sőt érdekük, hogy az emberek szedjék ezeket a készítményeket, ne fogjuk kérem a betegekre!!!