eva-horvath.blogspot.com

Powered By Blogger

2012. április 8., vasárnap

A Húsvét üzenete

A Húsvét a tavasz egyik legnagyobb ünnepe. Ha más szemszögből világítjuk meg, akkor úgy is mondhatjuk, hogy az egyházi ünnepkör lezárása a Húsvét megünneplése. Kinek mi jut eszébe, a húsvétról? Mármint a locsolkodáson és az evésen, iváson kívül. Úgy tapasztalom, hogy a fiatalabb generációknak csak a három leírt dolog jut az eszükbe a húsvét hallatán. Az idősebb generációnak teljesen más ugrik be az agyába, ha megkérdeznénk őket. Sajnos úgy látom, hogy az utóbbi időszakban a húsvét megünneplését olyan "piknikes ruhával" ruházták fel. A családok menekülnek otthonról.

A Húsvétnak van egy másik üzenete is, amely mindannyiunk számára fontos és elkerülhetetlen része az életünknek. Ez pedig a halál megléte és elfogadása. Erről a témáról már írtam korábban. A téma pedig sok ember számára maga a tabu. Ha nem beszélünk róla, akkor nincs. Így a homokba dugják a fejüket az emberek sok esetben, De amikor bekövetkezik a családban ez a élettani folyamat, akkor jön a kétségbeesés, pánikolás, jajveszékelés. Mert az emberek nincsenek felkészülve a halál tényére. Ezt a nevelés, sőt a média is befolyásolta/befolyásolja. Most nem szeretném az ünnepnek a vallási oldalát fitogtatni. Mindenkinek szíve joga, hogy hisz-e bármilyen vallásban vagy nem. Teljesen mindegy, hogy valaki hívő ember vagy ateista a húsvét, akkor is a halálról és feltámadásról szól.

Az idősebb generációk meg egészen másként látják ezeket a dolgokat, mint a mai fiatalok. Más volt a nevelés és az élethez való viszonyulás. De az is tény, hogy azon emberek, akik vallásosnak, hívőnek tartják magukat, azok is teljesen megrémülnek a halál gondolatától. Még csak beszélgetési szinten is. Én ezt tapasztalom szűkebb és tágabb értelembe vett ismerőseim körében. (nem akarok általánosítani). Sokszor gondoltam azt, hogy azok az emberek, akik templomban járnak, vallásosak, azok másként állnak a dolgok elfogadásához. Mert úgy véltem, hogy az egyházi tanítások megvilágosítják az emberekben azt tudatot, hogy a halál épp olyan szerves része az életünknek, mint a születés. Sajnos e téren tévedtem! Nagyon kevés emberről mondható el az, hogy elfogadja a halál tényét. De aki ezt elfogadja, annak nem lesz tragédiaként fogja fel, ha eljön a halára órája. Ha nem azt fogja mondani, hogy mindent megtettem az életem minden területén, ami tőlem telt, és most nyugodt szívvel elmehetek egy számomra ismeretlen világba.

Húsvét van! A csend, nyugalom, befelé fordulás időszaka. Gondolkodjunk el, szálljunk magunkba, és gondolkodjunk el az Húsvét üzentén. Foglalkozunk előbb gondolatban majd hangos kimondással a halál gondolatával. Tudom, hogy sokan félnek ezt megtenni, rettegnek tőle. De nem olyan nehéz ez, mint ahogyan azt gondoljuk. Gondoljuk át, hogy senki sem tudhatja, hogy mennyi ideje van itt a földön. Tíz perc, tíz óra, tíz év. Épp ezért éljük úgy a mindennapjainkat, hogy teljes életet éljünk, ne legyen lelkiismeret furdalásunk. Ne bántsunk meg embereket okkal, ok nélkül! De már megtettük merjünk bocsánatot kérni, ha vétkeztünk.Emberek vagyunk. Számomra ez a Húsvét üzenete.

Nincsenek megjegyzések: