eva-horvath.blogspot.com

Powered By Blogger

2012. április 12., csütörtök

Szakitás lelki vonzata

Nincs is talán olyan ember, akinek az életében legalább egyszer ne következett volna be a szakítás. Vannak azonban olyan emberek is, akinek az életében nem csak egy, de számos szakítás is megkeserítette már az életüket. Valljuk be hősiesen, hogy alig van olyan nő, akit ez a helyzet ne viselne meg lelkiekben. Akit ezt a tényt ne vallja be sem magának, sem másoknak, az vagy hazudik vagy festi magát. A nőket ez nagyon sok esetben lelkiekben taccsra vágjam ellenben a férfiakkal, bár ők ezt a fájdalmat másként vezetik le.

Mostanság a párok között a szakítás módja nagyon egyszerűen megoldható. Ma elég, ha használjuk a technika vívmányait sms, e-mail, telefon. És meg van oldva a szakítás. Régen ez másként működött, A fiút, lányt ez komoly helyzet elé állította, hogy hogyan adja a másik fél tudtára, hogy szakítani szeretne vele. "Szeretnék mondani valamit. Nem szeretnélek megsérteni". kezdetű mondatok pedig már arra utaltak, hogy vége szakadhat a kapcsolatnak. A szakításnak többféle okai lehetnek. Van olyan, hogy egy olyan kapcsolat van kibontakozóba, amelynek a beteljesülése lehetetlen. Vagy éppen megszólal a vészcsengő az egyik vagy másik félben. De az sem rendkívüli eset, amikor az egyik fél úgymond angolosan lelép. A szakítások a legtöbb esetben a férfi részéről történik, de az ellenkezője is igen gyakori. A nők azért sokkal jobban ragaszkodnak egy kapcsolathoz, mint a férfiak.

Bármi is legyen egy szakítás oka, azt a legjobb akkor ott helyben melegen megbeszélni. Persze ha van mit megbeszélni. A technika vívmányaival ez a párbeszéd már kihaló félben van, pedig minden szakító fél azt szeretné tudni, hogy milyen okból jött létre a szakítás, hogy később tudjon tanulni az okokból, hibákból. Én is ennek megoldásnak vagyok a híve, bár ezt még egyik szakításom alkalmával sem sikerült véghez vinnem. Ez pedig a pasik hibája, hogy nem jött létre a megbeszélés, mert a nagy részük "kisfiú". Egy "kisfiúval" pedig nem lehet beszélgetni. Sőt a pasik sokszor elfojtsák az érzelmeiket, mintsem beszéljenek róla.

A szakítással járó lelki traumát a különböző életszakaszokban másként élik meg a nők. A saját tapasztalatom ezt támasztja alá, én így éreztem. A fiatalabb korban való szakítást még nem kell tragédiaként kezelni, bár az adott szituációban mindenki azt érzi, hogy "összeomlott a világ". Ez a tanulási folyamat, amelyből később építkezhetünk. Ha már a szakítás mondjuk a harmincas-negyvenes vagy későbbi életkorban történik, akkor már komoly lelki problémát tud okozni, főleg, ha a szerelem is jelen volt a kapcsolatban. Mert olyan eset is van, amikor valaki nem szerelmes csak társra vágyik, és birtokol. Ez a fajta kapcsolat típus kevésbé viseli meg az embert, mintha szerelmes lett volna az illetőbe.

Én huszonéves koromban is nehezen viseltem, ha szakított velem egy pasi. Abban az időben úgy éreztem, hogy szerelmes voltam abba a pasiba. Mostani eszemmel visszagondolva úgy érzem ez nem egy "igazi" szerelem, volt a részemről. Mégis megviselt a történet. Évekkel később jöttek újabb pasik. Volt egy, akibe tényleg úgy éreztem, hogy szerelmes voltam. Tény, hogy átéltem azt az állapotot, amelyet egy szerelmes lány átélhet. A pasi ugyanakkor nem volt szerelmes belém, csak az "ágyba bújás" gondolata foglalkoztatta és a pénz. Most már tudom, miért történt mindez így. A többszöri csalódások, arra ösztönöztek, hogy leírjam az életemből a pasikat. Így is történt! Tíz-tizenöt év pasi nélkül évem volt. (ez volt a legszebb évek egyike).
Majd a negyvenes éveimben újra jött a szerelem. De már nem olyan érzéssel, mint a húszas éveimben, hanem sokkal erősebben, intenzívebben. Ez már részemről egy érett felnőtt szerelem volt. Sajnos sok év után újra jött a szakítás a pasi részéről. Ugyanis ő csak "gyerekeknek járó szerelemmel" bírt egész életében. Miért is? Mert még ötvenes éveiben is kisfiúként tudott csak viselkedni. Csúnyán viselkedett velem és vége lett.

Hónapokig megviselt ez a probléma. De most már tudom, az okát, hogy miért történt mindez úgy, ahogyan történt. Az eset megtörténte után elkezdtem magamat csiszolni. és egy új élet alakult ki bennem. Most már tudom, hogy jobb, hogy úgy történt, ahogy történt az egész, mert az a pasi semmiféle területen nem hozzám való volt. Bármi legyen is a szakítás oka, abból sok esetben tanulni lehet.Lehetőségünk van a számvetésre, tisztánlátásra, a hibák tisztázására. Akkor még nem is gondoltam arra, hogy egyszer hálás leszek ennek a pasinak, mert így egy új lehetőséget kaptam arra, hogy egy eddig ismeretlen úton elinduljak, hogy megváltoztassam az életemet.

Nincsenek megjegyzések: