eva-horvath.blogspot.com

2012. április 30., hétfő

Mersz-e "nemet" mondani?

"Nem" azaz a tagadószó, amelyet a kisgyerekek legelőször kimondanak, amikor beszélni tanulnak. Milyen egyszerűen, könnyen kiejtjük ezt a szót a szánkon. De ez nem minden esetben van így. Sokszor, amikor éppen nemet kellene mondanunk valamilyen dologra teljesen másképpen viselkedünk. Bizonyos szituációkban félünk a következményektől. és ezért nem merünk nemet mondani.

Miért is olyan nehéz nemet mondani? Miért félünk. Félünk attól, hogyha nem mondunk, akkor nem tudunk megfelelni a szüleinknek, főnökünknek, szerelmünknek. Egyszerűen nem merünk nemet mondani bizonyos elvárásoknak, és még úgyis megtesszük a tőlünk kért szívességet úgy, hogy a hátunk is borsódzik a kért dolog kivitelézésétől. A gyerekek a szülőknek sok esetben nem mernek nemet mondani, mert ha netalán-tán a gyerek valamira azt mondja, hogy nem, akkor jön a szülői magyarázat, hogy "amíg a házamban laksz", semmiféle dologra nem mondhatsz nemet.Sokszor megfigyelhető, hogy felnőtt emberek is bizonyos helyzetekben nem mernek nemet mondani, ahelyett különböző elméleteket gyártanak. Nézzünk egy pár ilyen kijelentést.
Ne haragudj, de nagyon el vagyok havazva, talán máskor...
Meg fogom csinálni, de nem most...
Ugye ismerősek ezek a kijelentések. Nem egyszerűbb lenni kimondani egy kérés visszautasításakor, hogy "nem". "Nem teszem meg, mert nincs kedvem". Ehelyett számos kibúvót, kifogást, magyarázatot, mesét találunk ki, csak hogy a másikkal elfogadtassuk a végeredményt.

Vannak azonban olyan esetek is, amikor nem lehet" nemet" mondani, mert egy hosszú távú terv ezt kívánja tőlünk. Bár az én véleményem az, hogy a munkában is lehet, és kell is időnként "nemet" mondani. De amikor "nemet" mond az ember előtte mindig mérlegeljen magában, hogy az adott esetben milyen következményekkel fog járni. Azt is tapasztalatból tudom, hogy az az ember, aki munkájában sosem mond "nemet" az előbb-utóbb kihasználhatóvá válik. a főnökök pedig szeretik kihasználni, manipulálni az ilyen embereket. Én is nagyon sokáig olyan ember voltam, aki nem mert "nemet" mondani, éppen ezért a munkahelyemen egyre jobban kihasználtak. És azért nem mertem "nemet" mondani, mert féltem a főnök indulatától,. haragjától. De az is tény, hogy soha sem mondunk ellent, akkor egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy a munkatársaink, főnökeink már az ujjaik köré csavartak bennünket.

De amikor egy ember elkezd változtatni az életén, akkor egy idő múlva azt veszi észre, hogy szép lassan, mer "nemet" is mondani dolgokra. Én ezt saját tapasztalatlatomból tudom. Én egy jó ideje eljutottam arra a szinte, hogy már merek is és tudok is "nemet" mondani. Bár minden egyes esetben mérlegelek, hogy mire számíthatok az adott szituációban. És meg kell hogy mondjam, amióta ezt a lépést megtettem egyre könnyebnek érzem magamat. és nem is "használnak" ki az élet bizonyos területein. (munka). Megszűnt bennem létezni a megfelelni vágyás. Korábban mindig másnak akartam megfelelni, hogy a lehető legjobb formámat hozzam ki magamból.

A magánéletben a megfelelni akarásnak egy határon túl már nincs értelme. Ha ugyanis meg akarunk állandóan felelni, akkor ettől rosszul érezzük majd magunkat, és így folyamatosan menekülni akarunk a kapcsolatból, mert túl sok az elvárás. Én azt mondom, hogy legyen szó munkáról, párkapcsolatról, amikor azt érezzük, hogy már túl sok számunkra a megfelelni vágyás, akkor nyugodtan merjünk "nemet" mondani. Mert a sok elfojtottság, harag, düh később még nagyobb kellemetlenségeket okozhat.

Nincsenek megjegyzések: