eva-horvath.blogspot.com

Powered By Blogger

2012. április 6., péntek

Droggal vagy nélküle

Ez a mostani bejegyzésem egy olyan témával foglalkozik, amely nagyon sok fiatalt és szülőt érint. A drogfogyasztásról lesz szó. Legyen szó a gyengébb fűről vagy az erősebb hatású szerekről, mint a kokain. Most egy olyan szakember könyvéből osztok itt meg egyrészt, aki ilyen betegekkel foglalkozik, és két olyan ember véleményét is olvashatják, akik korábban függök voltak, de sikerült leszokniuk a "cuccról". A két korábbi függő és Dr Csernus Imre az, akik érveket, véleményeket ütköztetnek a könyvben.

ALFONZ

"Nincs rájuk jobb szó, amikor ott fekszenek a zár osztályon. Ha valaki ott él - akár csak napokat is - az beteg. Csernust doktor úrnak szólítják, ami azt jelenti, hogy ők a páciensek és ez már egy félsiker. A másik felét bevégzi a közeg, a többi bentlakó és ápolók, kórházkoszt és a vaságyak. A Hetes osztályon pár óra alatt az is betegnek érzi magát, aki három napja épen rocksztár vagy olimpiai bajnok volt, és ezért tényleg elsősorban a Csernus teszi , hanem egy bazi régi találmány, amelynek neve pszichiátria, egy összeállított , szeparált világ olyan embereknek, akiknek nem fáj semmijük, mégis rosszul érzik magukat, esetleg mások érzik rosszul őket.
Legyen példának okáért, a gépezetbe frissen bekerült személy lélektanilag hibátlan, nyugodt, és kiegyensúlyozott Földigiliszta. A hosszúkás fiatalembernek a nővérke az elején megmutatja az ágyát a nyolcas szobában (az itt olyan, mint 101-es szoba Orwellnél, m ég ijesztgetnek is vele), majd önállóan felfedezi mondjuk a dohányzót és a mosdót, és az első nap részt vesz egy Csernus-féle kiscsoportos foglalkozáson is. (A "kiscsoport" elnevezés a létszámra és nem az életkorra vonatkozik, a doki hétfőn és csütörtökön tartja.) Az új fiú délutánra mindenképpen betegnek érzi magát, egy ilyen osztályon ez elkerülhetetlen. Ebből általában egyenesen következik, hogy betegként is kezd viselkedni. Ha valaki betegnek látszik, betegnek érzi magát, és betegként kezelik, az az én fogalmaim szerint beteg. Innen nézve másodlagos, hogy a Csernus szereti-e a kifejezést."

DOBAI

"Mi betegségtudatosak vagyunk. Nevelni kell ezt az embernek magában, mert nem is tisztességes Narkós, aki nem ismeri ezt el. Rohadunk belülről, hátrányosak vagyunk, és néha ,ég derogálunk is, ezért a főnökök nem szeretnek (előttük érdemes letagadni a múltat). Aztan talán szocializálódunk, de csak úgy,mankókkal, meg okos segítőkkel, akik súlyosan élet tapasztalt szociális munkások ( nem anyázók, tényleg van egy ilyen nyomorult szakma). Talán megtudjuk azt is, hogy mi a norma, és hogy mi hol tértünk el, és mennyi a lemaradásunk. Majd szembesülhetünk a százalékos esélyekkel. Itt sokan elbuknak, mert a szembesülés nagyon nem a mi fajtánknak való. De mi, a kevesek (már akik nem estek vissza) . nagyon szerencsés emberek vagyunk, tehát ebben a tekintetben különlegesek, és legalább ez boldogít. Aztán azok, akik ettől már nirvánába jutnak, átesnek egy pszichoanalízisen, amelynek során az anyjukat leölik magukban, és rájönnek, hogy az egész örökletes. Ettől vagy örökre elmegy a kedvük a szaporodástól, vagy bosszúból azonnal gyerekcsinálásba kezdenek.
Miután ezt eldöntöttük, a betegtudatra hivatkozva lógunk az egész életünkben, mert mi tudjuk a határainkat, és hát az is igaz, hogy csak a halálos ágyon dől el végső soron, ki esett vissza és ki nem. Szóval ezt a társadalmat eltagadjuk , bekaphatja, mert van humor is a világon, és ha már megváltani nem engedik, legalább leszarjuk".

Most két korábbi drogfüggő ember egy-egy kinyilatkozását osztottam meg. Legközelebb Csernus doktor véleményét osztom meg e témában.


Forrás: Dr Csernus Imre- Dobai Benedek-Tárnok Alfonz: Drogma

Nincsenek megjegyzések: