Mitől nő egy nő? És vajon mitől jó nő egy nő? Elgondolkodtak már azon, hogy vajon nagyanyáink, anyáink fejében megfordultak ilyen gondolatok, amikor ők is fiatal vagy idősödő nőként élték az életüket. Én úgy gondolom, hogy ők kevésbe foglalkoztak ezzel a témával. A másféle gondolkodásmód, akkor tájt kezdett elterjedni, amikor a nők munkába álltak, és egyszerre kellet helytállniuk nőként és anyaként egyaránt. A mai társadalomban az tapasztalható, hogy a nők nagy része nem éli meg a nőiességét, sem nőként, sem anyaként. Nagyon fiatalon már belemegy egy olyan házasságba, kapcsolatba, amelyről érzi, hogy nem fog működni, de azért belevág, mert ezt várják el tőle. Szülők, és társadalmi elvárások. Majd jönnek egymás után a gyerekek, de a helyzeten ez mit sem változtat, mert nem érzi magát nőnek, legfeljebb csak csicskának, akinek mindenki csak parancsolgat.
A napokban láttam egy pszichológia műsort az egyik tv-csatornán, ahol azt is feszegették a meghívott szakemberek, hogy milyen ma egy mai női. A vélemények ütköztek, de egy valamiben egyetértetek, hogy kevés igazi NŐ van mostanság. A nőkből hiányzik a kisugárzás, az önbizalom, magabiztosság, határozottság, és a női benső énje. Ellenben sokat átveszik a férfi viselkedési stílust. Keménynek tüntetik fel magukat, miközben belül kocsonyák, mert egy nő az evolúciós beállítottsága miatt sem tud olyan egyéniségé válni, mint egy pasi. Egyre nagyobb azoknak a házasságoknak az aránya, ahol a párok nem férfiként és nőként vannak jelen a kapcsolatban, hanem kislányként és kisfiúkként. Sokan ezt a felállást észre sem veszik, mert ez a természetes számukra, mert ezt láttak a szüleik házasságában is. Csak amikor azon kapják a fejüket, hogy már a szex sem működik az életükben, akkor valami hirtelen megváltozik. De arra egyiken sem gondolnak, hogy a kisfiú, mama felállásban ez nem működhet, mert egy kisfiú soha nem fekszik le a mamával. Így szépen el vegetálnak egymás mellett.
Majd az élet újabb problémák elé állítja az ilyen kapcsolatban élő embereket. Még pedig különböző testi tünetek, betegségek formájában. Ezek a betegségek legtöbb esetben a nemiséggel, szexualitással, szeretethiánnyal vannak összefüggésben. Nem tudom, hogy feltűnt-e már valakinek, hogy kik azok a férfiak, akik gyakran keresik fel az urológust, és kik azok a nők, akik gyakran fordulnak nőgyógyászhoz. Ezen személyek mind azok köréből kerülnek ki, akik nem élik meg a teljes értékű férfiasságot, nőiességet. Sem társadalmi szinten, sem a magánéletben. Egyre nő azon betegek száma, akiknek különböző nőgyógyászati betegséggel küzdenek, petefészek-méhnyak rák, melldaganat és ciszták tömkelege. Ezek pedig, mind az elfojtott nőiességükből fakad. A férfiaknál ugyanez a prosztata betegségekkel hozható kapcsolatban, mert ők sem teljesednek ki, mind FÉRFI isten igazából.
A régi időkben ilyen betegséggel csak ritkán találkozott az emberiség. Ezt az állítást azonban az okos-okoskodó emberek megmagyarázzák. Stressz, helytelen táplálkozás, környezeti hatások, és sok más tényekkel támasztják alá a véleményüket. Csak egy tényt kihagynak az állításaikból, még pedig azt, hogy régen nő volt a nő, és férfi volt a férfi. Ma pedig már lassan csak a nemük utal arra, hogy ki a férfi és ki a nő. És tényleg jó nőnek lenni? Szerintem kevés nő mondhatja el magáról, hogy nőnek lenni jó. A nagy többség csak nő neműként tengeti az életét. És van egy általános tévhit, hogy egy nő a pasitól lesz nő, vagyis ha kapcsolatban, házasságban él. Tényleg a pasitól lesz valaki nő? Szerintem nem, mert ha ez így működne, akkor sok nő nem csak a nemében élné meg a nemiségét, hanem valódi nőként élné a napjait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése