CSERNUS
"Mozart Requieme, egy belső beszélgetés. Kopognak. Fél tizenkettő. Pontos ember.
- Jó napot! - mondom kemény hangon, és nyújtom a kezem. Ilyenkor ritka az erős kézfogás, inkább mintha döglött halat fogna az ember. Az izzadt tenyerek sokat elárulnak.
- Jó napot!
Nézem a pasit. Húsz körüli, de többnek néz ki. Keresi, hogy hová üljön. A szobában két ülőalkalmatosság van, egy kényelmes és kényelmetlen. Akik kemény, önszorongató fegyvereimhez szoktak, a széket választják, akik a kényelmet szeretik a fotelt. A választás a karosszékre esik.
-Parancsoljon.
- Nem voltam még ilyen helyzetben. Mit mondjak?
- Én nem tudom. Akár hallgathat is negyven percet, aztán hazamegy.
A helyzet az, hogy több éve amfetamint, marihuánát és alkoholt fogyasztok. Több helyen voltam már, de általában gyógyszereket kapok. Nem tudom már így elviselni magam. Mindennap ez... Kiakarok mászni a szarból.
-Mennyi ideje csinálja ezt?
- Úgy tíz év. A szüleim elváltak. Apám azt sem tudja, hogy itt vagyok. Az apám is iszik. Azt mondja a pszichológusok kapják be. Azt is mondja, hogy n fárasszam magam velük. Azt sem tudja, hogy narkózom, iszom. Elég felületes a kapcsolatom vele. Anyámmal jobb, de ő is iszik. Nincs munkám, és a barátnőm is cuccos.
Ilyen beszélgetésekbe én nem folyok bele. Lehet elemezgetni a múltat, lehet beszélni, feszült sanyarú gyerekkorról, a két szülő harcáról, ahogy a gyereket ide-oda dobálták. Szenvedésről, okokról, szülők felelősségéről, hazudozásról, de nem teszem. Én a paradox dolgok híve vagyok. A világ ma olyan, hogy ontja magából az intenzív és csábító ingereket, az embernek meg a nyála csorog. Ezért van szükség helyenként szükség a bazdmegekre, az üvöltésre, és mindenre, ami intenzitást és átélést fejez ki. Persze, ha kiabálok, azt a saját érdekemben is teszem. Nem szeretnék elmenni szívrohamban idő előtt az elfojtott indulatok miatt. Segítő vagyok, nem gép, a kurva életbe. (Most már nem tenném hozzá azt, hogy a "kurva életbe":)
- Ki most az erősebb? Maga, vagy a cucc?
- Én!
Általában ez a válasz.
Komolyan? Akkor, mit keres itt? Miért rabolja az időmet?
Talán maga az egyetlen, aki erősebb ezeknél a szereknél és szenvedélyeknél. Szerencsés ember!
- Erősebb szeretnék lenni - mondja megszeppenve.
- Az más. Nem értem, miért beszél most nekem a vágyairól. Ha a cucc az erősebb , akkor maga egy rabszolga.
- Igen, azt hiszem, az vagyok - mondja, és falfehérre sápad.
- Mit gondol miért kellenek a vesztesek? - erre döbbent csend lesz.
- Nincs rájuk szükség.
- De kellenek, higgye el.
- Azért, hogy lehessenek győztesek
- Mindenki azt mondja... Nekem személy szerint nem, mint orvosnak, hanem mint Csernus Imrének, azért kellenek, hogy tudjak viszonyítani. Látom magam, milyen lehettem egykor.És látom magam, milyen lehetnék újra, ha azt csinálnám, amit jelenleg ön. Hogy hol kötnék ki. Ezzel betölti élete mostani értelmét számomra. Viszonyítási alap lett nekem. De mint orvos, nem szelektálok így, nem nézek le senkit, nem is sajnálok senkit.
- Engem ne sajnáljon senki!
- Látja ebben igaza van, én sem szeretem, ha lesajnálnak. A tetteimért én felelek nem más, így nem kell sajnálat, nem esik jól. Mivel én így gondolom, mást sem akarok megbántani azzal, hogy én sajnálom.
Csend. Ha nekem mondanának ilyen dolgokat a szemembe, amikor épp rágódom rajtuk, hát ott szarnám össze magam.
- Mit gondol, ha az ember, aki vesztesként él, menekül a problémái elől, miért lesz az halála megdöglés?
- Micsoda? Megdöglés? - kérdezi megrökönyödve. Szinte mindig meg kell ismételnem ezt a kérdést.
- Én úgy látom, azért - mondom a további értetlenkedésre - mert egy menekülő ember sok mindent megélhet, de méltóságot soha! Ha az ember életében nincs méltóság, miért lenne a halála méltóságteljes?
Csend. Ezeket a látszólag ide nem illő kérdéseket mások rugalmasságának vagy merevségének felmérésére használom. A válaszok sokat elárulnak az emberről.
A két bejegyzésből kitűnik, hogy ki hogyan ítéli meg a drogos embereket. Mennyire másként látja a volt drogfüggő és a szakember a drogozással kapcsolatos problémákat.
Forrás: Dr Csernus Imre-Dobai Benedek-Tárnok Alfonz: Drogma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése