Aki keres, az nem talál

A mai bejegyzési témája az ismerkedés, párkeresés lesz. Ez egy sokat érintő kérdés, amely igencsak foglalkoztatja az emberek agyát. Van egy közmondás, amely így hangzik: Aki keres, az talál is. Nos, én éppen az ellenkező címet adtam a mostani írásomnak. És miért is? Ez hamarosan kiderül.

Az embereket mindig is nagyon foglalkoztatta a párkeresés, legfőképpen a lányok, nők azok, akik kimondottan "értenek" a párkereséshez. A nőknek van egy nagyon kifinomult érzékük, hogy egy pasit, hogyan, milyen módszerekkel lehet megfogni. Ezek technikákat átörökítik a szülők, a gyerekeikre. és majd azok a saját gyerekeikre. De vannak olyan nők is, akik egyáltalán nem járatosak a "pasi keresésben". De nézzük meg először, hogy vajon, hol tud ma egy fiatal lány, fiú ismerkedni. Az ismerkedésre alkalmas kínálat igencsak szűk. A fiatalok az idejük nagy részét az iskolában töltik, és legfeljebb hétvégén marad a diszkó vagy valami közös bulizás. Tehát az ismerkedési lehetőségek lekorlátozódnak az iskolába töltött időkre, vagy egy-egy buli alkalmára. Az a lány pedig rövid időn belül nem talál magának pasit, azt a többi lány kinézi a közösségből. A diszkózást a bulizást pedig nem minden lány kedveli. Régebben nagyanyáink idejében működött az úgynevezett fonó, ahová eljártak esténként a lányok és a fiúk. Ott volt a közösségi élet, és rövid időn belül, akár már társat is talált magának a lány vagy a fiú. Akiknek ott nem találtak párra, azoknak az idősebb, rafináltabb nők próbáltak férjet kommendálni, több-kevesebb sikerrel.

És hol tartunk ma e témában? Ki, hol és hogyan keres párt magának? A kérdés nagyon sokféle és összetett. Nagyot változott a világ a párkeresés területén is. Még most is elég jól működik a "kommendálási módszer" vagy mondhatjuk úgyis, hogy összehozzák a fiatalokat. Én ennek a párkeresési formának teljesen az ellensége vagyok. Ez egy szörnyű dolog. Majd erről is később lesz szó. Létezik még a társkereső program, és az internet térhódítással egyre többen veszik igénybe az efféle párkeresési formát, de ennek a hátulütőjéről már írtam korábban.
Az is érdekes dolog, hogy a lányok még huszonegyedik században is azon az álláspontok vannak, hogy minél előbb keressenek maguknak egy pasit, mert mi lesz ha nem találnak időbe magunknak társat. Ezért pedig bármire képesek. Hajtanak orrvérzésig a pasikra, még úgy is, hogy a pasinak hidegrázása van a nyomuló csajtól. De azt a tényt kevesen ismerik fel, hogy minél jobban el akar valaki érni bármit az életében, annál inkább kifolyik a kezei közül. Így van ez a párkereséssel is. És most eljutottunk a cím megmagyarázásához. Nos, itt a magyarázat. Aki keres, az nem talál, mert a dolgok irányítása kifolyik a kezeik közül. Olyan ez mintha azt mondanám valakinek, hogy tegye mindkét tenyerét egymás mellé, és a tenyerét, ujjait jól szorosan szorítsa össze.Majd kérjen meg valakit, hogy öntsön az összeszorított tenyerébe egy pohár vizet. Mi fog történni? Minél jobban szorítja össze a kezét az illető, a víz kifolyik az ujjai közül. Így működik ez minden olyan esetben, amikor valamit erőszakkal akarunk megszerezni.

Nos, akkor mit tehet egy lány, ha nem talál magának időben partnert? Én azt mondom, hogy kár erőltetni a dolgokat. Élje az életét. Dolgozzon, tanuljon, éljen a kedvenc időtöltésének. Csiszolja magát úgy külsőleg, mind belsőleg. Legyen nyitott, és el fog jönni az ő életében is a megfelelő pasi. És mi van, ha ez nem következik be? -teszik fel bizonyára sokan ezt a kérdést. Akkor sem történik tragédia. Én legalább is így gondolom. És vajon melyik állapot a jobb? Benne lenni egy rossz kapcsolatba, egy.két gyerekkel, és ülni a mocsárba, amely ugyan büdös, de biztonságos. Vagy élni nyugodtan, és úgy élni az életet, hogy az adott egyén azt szeretné. Azzal meg hogy a külvilág mit mond nem szabad foglalkozni. Miért kell mindenkinek bemenni az erdőbe? Azért mert a nagy többség ezt teszi. De egyáltalán nem biztos, hogy minden embernek ez a jó megoldás. Sokszor, sokan a fától nem látják meg az erdőt. Egyet ne felejtsen el senki! Aki keres, az nem talál.