Szüleink, nagyszüleink öröksége!

A mostani téma a személyiségszerkezet lesz, és az, hogy milyen tényezők befolyásolják azt, hogy ki milyen személyiségszerkezettel fog rendelkezni élete minden területén. A személyiségszerkezetünk úgy kb 70 százaléka az eltanult viselkedésformákból ered. Ezek döntő többségét a szüleinktől tanuljuk el akarva-akaratlan. Mát az egy éves pici gyerek is nagyon nyitott minden féle kommunikációra, amelyet elsősorban a szüleitől tanul el. Majd ahogyan nő, növöget a csemete egyre több és több dolgot tanul el, Sajnos sok esetben a rossz dolgokat.

Számtalan esetben a szülök nem is foglalkoznak olyan dolgokkal, hogy viselkedésükkel mit is közvetítenek a gyerekeiknek. A gyerekek jó megfigyelők és korán eltanulnak jót és rosszat egyaránt. Mát az óvodáskorban előjönnek az otthon látott viselkedésminták, beszédstílusok, szófordulatok. Elkezdődnek a hazudozások, manipulálások, hisztizések, és a különböző viselkedési formák. És mindez miért van így? Azért mert a gyerek nem tud hitelesen felnézni a szüleire. A gyerekek rögtön észreveszik, amikor a szülök rendre hazudnak egymásnak, sőt még önmagukat is becsapják. A gyerekek pedig elhiszik mindazt, amit a szüleiktől látnak, mert az szent és sérthetetlen. Ők a szüleikre istenként néznek fel. Fontos mind az anya, mind pedig az apa személyisége, mert a lányok első női idolja az anyjuk, a fiúké, pedig az apjuk. Azt a mintát fogják egész életükben lekopírozni.

Nagyon sok fiatal kamasz vagy felnőtt korában azt mondja, hogy nem akarok olyan életet élni, mint az anyám vagy az apám, Én másképpen akarom az életemet élni. Igen ezen kijelentések szépen hangzanak, de egy idő után azon kapjuk a fejünket, hogy pontosan olyanok vagyunk, mint az apánk vagy az anyánk. Pontosan azt tesszük, amit ők tettek, csináltak és úgy is viselkedünk sok esetben. És miért van mindez így? - mert a szüleinktől tanultunk el bizonyos dolgokat akarva, akaratlan és azt hisszük, hogy ez így helyes. Ez egy teljes körforgás az életünkben. Mert a szüleink, a nagyszüleinktől, a nagyszüleink pedig az ő szüleiktől tanultak el mindazon személyiségvonásokat, viselkedéseket, amelyek terhét még mi is viseljük. És ha ezen nem változtatunk a gyerekeink is ezt fogják viselni. És ez így egy mókuskerék.

Én is sokat gondolkodtam el azon korábban, hogy az anyám miért csinált úgy dolgokat, ahogyan csinált, és miért viselkedett úgy ahogy éppen kellett. Erre a megoldásra csak akkor döbbentem rá, amikor komolyabban kezdett el érdekelni a pszichológia. És tényleg döbbenetes, hogy generációkon keresztül képesek vagyunk az őseink berögzült viselkedés mintáját lemásolni. Én teljesen a dédszüleimig visszatudtam vezetni a dolgokat, mindkét részről. És tényleg olyan érzésem volt, mintha az élet ismételte volna önmagát, Olyan konfliktusokat, problémákat állít az élet elénk, amelyeket valamelyik ősünk nem akart, vagy nem tudott megoldani. És ez eddig úgy is lesz, amíg, ezt az adott személy meg nem oldja.

Természetesen én is sok minden gondolkodom úgy, ahogyan az anyám tette. Nagyon meglepő az, amikor az ember erre rájön. Hoppá, én is azt teszem adott szituációban, mint anyám. Tény, hogy vannak olyan dolgaim is, amelyeket én teljesen másképpen élek meg, mint ő, másképpen is cselekszem. De ezt csak az az ember képes megtenni. aki idővel kinyitja a szemét és elkezd látni. Addig, amíg vakon éljük az életünket, ezen a téren nem lesz változás. Marad a mókuskerék, és generációkról, generációkra szembesülünk az őseink örökségével. amelyekkel ők nem akartak vagy nem mertek szembenézni. De ha már valaki kinyitja a szemét és tesz bizonyos dolgok ellen, akkor már az ő gyerekei is ez fogják tenni, és így beindulhat egy változási folyamat.