eva-horvath.blogspot.com

2012. április 3., kedd

A politika, mint barátságaink megrontója

Távol álljon tőlem, hogy ezen az oldalon politizálásba kezdjek. Nem áll szándékomban, és nem is igazán érdekel a politika, amennyire csak lehet távol tartom magamat tőle. Van azonban egy érdekes jelenség, amely jó néhány éve befészkelte magát az emberek tudatában. Ez pedig az az állapot, hogy a munkahelyi-magán életbe jelen van a politizálás. Lassan az emberek többet beszélnek a politikáról, mint oda haza a családtagjaikkal. Még az esti meghitt beszélgetések is megsínylik, a politika családi életben való megjelenését. Ennek nem lenne szabad, hogy így legyen.

Nem tudom, hogy ki mennyire figyelte már meg azt a jelenséget, amikor két régen nem látott rokon, ismerős, barát találkozik, mondjuk utcán, üzletben, piacon, akkor mi az első és második kérdése. A korcsoporttól függ, hogy mivel is kezdjük a kérdést. A nyugdíjas ember így teszi fel a kérdését: mennyi a nyugdíjad? - és akarva-akaratlanul mát ott is vannak a politikai témáknál. Az aktív emberek esetében pedig így hangzik ez az egész: Van még munkahelyed? Mennyit keresel? -ismét témánál vagyunk. Sajnos az a tapasztalatom, hogy temetések, és temetőlátogatások alkalmával is egyre többször hallom ezeket a kérdéseket feltenni. Az emberek mintha elfelejtetek volna viselkedni.

Sokat és sokszor elgondolkodtam, hogy vajon miért is van ez az egész így, ahogy van. Gyerekkoromban ez nem volt így. Miért hagyták az emberek azt, hogy a politika napi vendég legyen a lakásukban? Az első felismerésem az volt, hogy a politika manipulálni tudja az embereket, Ígér fűt-fát, minden alkalmat megragad, hogy szimpatizánsokat gyűjtsön magának. Persze az ígérgetésekből semmi nem lesz. Manipulálni pedig minden embert lehet, ha nem rendelkezik megfelelő éberséggel, hogy észrevegye, hogy az egész csak egy átvágás. És kit lehet manipulálni? Természetesen, aki hagyja magát. A politika sok esetben kihasználja az emberek befolyásolhatóságát. Mert a legtöbb ember fejében háború dúl, egyszemélyes háború, amelyet saját magával vív meg nap mint nap. Az ő elcseszett életért mindig másokat hibáztat, másban keresi a hibát. Pedig csak ő tudja a saját életét rendbe tenni. Nem más, és nem a politika és a politikusok. Ez a hozzáállás figyelhető meg már évtizedek óta. Azért tartunk itt, ahol tartunk.

És itt van a másik eset, amikor már olyannyira befészkeli magát a a politika az életünkben, hogy emberek képesek egymásnak esni, barátságok, kapcsolatok szakadnak meg, csak az véget, hogy egy másik embernek más véleménye van a dolgokról. A munkahelyeken is ugyanez tapasztalható. Megy a vagdalózás, és egymásnak esés. Ebben az egész szituációban pedig az egyének a saját tehetetlenségüket, megalkuvásukat, gyávaságukat leplezik a politizálással. Hallottam olyan esetekről is, ahol több évtizedes barátság szakad meg a néztek mássága miatt. És miért hagytak, hogy ez így legyen? Azért, mert a legtöbb embernek, addig sem kell a saját szaros éltével foglalkozni, kibúvókat lehet keresni sok mindenre, és lehet okolni, hibáztatni bárkit, bármiért.

Ha körülnézünk az európai országokban, akkor azt tapasztaljuk, hogy a politikával nem foglalkoznak az emberek, élik az életüket, és nem engedik be otthonaikba a politikát. Angliában például a kutyát nem érdekli, hogy most a Munkáspárt vagy egy másik párt van-e hatalmon, ellenben Magyarországon ez közfelháborodást vált ki. A államelnök, miniszterelnök bárkiből lehet. Még a leghülyébből is. Nem tudom megfigyelték-e már, hogy általában a hülye emberek töltik be ezt a pozíciót. Én még nem hallottam olyan emberről, aki azt mondta volna, hogy elnök, vagy miniszterelnök szeretnék lenni. Én ezt régóta így gondolom. A napokban azon egy elismert mester is, megerősítette ebbéli véleményemet.

Tehát, ne engedjük, hogy a politika az éltünk részévé váljon. Ne vigyük be a társaságunkban, munkahelyünkre, baráti kapcsolatainkba, mert megmérgezi az életünket. Nem azt mondom, hogy zárkózzunk el teljesen tőle, hanem azt, hogy tudjuk megfelelő helyen és időben kezelni. Nem szabad megengedni, hogy bármilyen kapcsolatot, rokonságot, a politikai viták tegyék tönkre! Nem ér annyit az egész! Politikusok mennek, jönnek, de a barátságok maradnak. Nekem ez a véleményem.



Képforrása: www.pixabay.com

Nincsenek megjegyzések: