A keleti életfilozófia előtérbe helyezi a lélek működését, de választja külön ezt a test működésétől. Test és lélek csak együtt tud működni. "Ép testben, ép lélek" így tartja a szólásmondás is. Ha a lélek valamilyen baj, probléma során sérül és azt nem lesz orvosolva, akkor később komoly betegségek forrása is lehet. A keleti filozófia ezt már régen felismerte. Sok minden másban eltér a két életfilozófia. Ilyen a betegségek-halál megélése. De más szemlélettel nézi a többi életben adódó problémákat, mint a kudarc, félelem, sérelem, siker, sikertelenség, és minden más problémát. Amíg a keleti életszemlélet bíró ember ezeket a gondokat nem kudarcként éli meg, hanem úgy, hogy ez egy fejlődési szakasz az életében és ezekből csak tanulni lehet később az életben. Örülni tud minden apró dolognak az életében. Legyen szó egy nyíló virágról vagy szakadó esőről. Tudja, hogy a rossz dolgok csakis azért történnek, mert annak, úgy kell történnie, hogy ezeket is megtapasztaljuk az életünk során. Semmiféle cselekvéshez nem úgy áll hozzá, hogy kell csinálni bármi is, hanem lehetőségem van bármit is csinálni. Tehát választhatok, és ez a szabadság megléte. A kell használata megöli a hitet, hit nélkül pedig semmit nem tudunk elérni. Minden ember, ha élete során megvalósítaná önmagát, akkor talán nem keserű szájízzel menne el az élők sorából, hanem mosolyogva. A másik fontos dolog a halál elfogadása, megélése. A nyugati szemléletű emberek tudják, hogy halál az élet velejárója, nem kell tőle félni, mert utána valami új, jobb dolog vár ránk.
A nyugati életszemlélet mást állít ellenben a keleti módszerekkel. Itt nincs helye a léleknek. Mindent kiöltek az emberből, A szeretetet, tiszteletet, önbecsülést, méltóságot, tartást. Az ember csak egy eszköz bárki szemében. Itt a pénz, a presztízs, karrier, amely meghatározza az emberek mindennapjait. Azután ítélnek meg,mint embert, hogy mennyi pénzed van, milyen lakásod, autód van és milyen karriert futottál be. És mit látunk? Kiégett, megkeseredett, pesszimista emberek tömege jár-kel az utakon. Hiányérzetük van belül. A lelküket nem táplálják, nem törődnek vele, hiszen ezt a nyugati filozófia elítéli. Ehhez társulnak még a betegségek, alkoholizmus-drog használat, pszichoszomatikus betegségek megléte. A halál meglétét egyszerűen nem akarja elfogadni és ezt táplálja az emberek agyába. Ha pedig meghal bárkink a hozzátartozója, rokona jön a pánik. Mi lesz velem? Szegény én. Ja, és a temetőbe járás hosszú évekig, amelyet nem az elhunyt miatt teszünk meg, hanem saját magunk sajnálata végett. És ne felejtkezzünk meg a betegségek gyógyításáról sem. Itt is csak eszköz az ember. Az orvosok tüneti kezelést alkalmaznak. Gyógyszer, gyógyszer, gyógyszer!! Lélek mint olyan nem létezik. Pedig minden betegség a lélekből indul ki.
Most itt megpróbáltam néhány gondolkodás közötti különbségre rávilágítani. Ez nem teljes körű, csak olyan problémák, amelyek legtöbb embert érintenek az életük folyamán. Sokan fordulnak a keleti életszemlélet felé, mert érzik, hogy valami nem működik, vagy hiányzik az életükből. Meg kell nézni, hogy a szegény emberek tömege, akik Ázsia, Afrika, országaiban élnek, a nyomoruk ellenére is boldogok és mosolyognak. Mert más életszemléletük, értékrendjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése