Érintések fontossága az életünk területén!

Érintések! Amikor ezt a kifejezést hallják az emberek, akkor a nagy többségnél valamilyen fura érzés fut át rajtuk. Úgy kezelik ezeket a megnyilvánulásokat, mintha valamilyen bűnös dologról lenne szó vagy szégyen lenne beszélni róla. Pedig az érintések fontos szerepet játszanak mindkét nem esetében. Már a csecsemőknél megfigyelhető, hogy milyen fontosak számára az anyja közelsége, simogatása, melegsége, szívdobogásának érzése. A szoptatás megélése pedig egyre szorosabb érzelmi kapcsolatot alakít ki anya és gyereke között. A csecsemőkorban kialakult érintések, simogatások, cirógatások, később a felnőttkorban is elengedhetően fontosak.

De idővel valami megváltozik e téren. Nem merik kimutatni az emberek az érzelmeiket, mert az már olyan "necces" dolog, fiataloknak való. Hogyan tanulják így meg a gyerekek az érintések fontosságát? Ezt a családban lehet megtanulni. A három-négy éves gyerekek már felfigyelnek az efféle megnyilvánulásokra. Persze ha lát ilyen viselkedést. De vajon van-e olyan család manapság, ahol a férj megsimogatja, megöleli, magához szorítja, megpuszilja a párját. Szerintem van, de kevés,inkább az elutasító viselkedés a jellemző. Pedig mindkét fél a szíve mélyén nagyon is vágyik a kényeztetésre, ölelésre, simogatásra. Az érintések fontossága leginkább a nőket érinti, ők igénylik az ilyen fajta törődést. Sőt kimerem jelenteni, hogy többre nézik az érintéseket, mint mondjuk egy szexuális aktust. Az érintések, érzelmek ki nem mutatása pedig előbb-utóbb szeretethiányhoz vezethet. Látni is lehet, hogy mennyi nő, férfi szenved szeretethiányba

Én személy szerint szeretem, ha egy pasi megtud érinteni. Itt elsősorban a verbális érintésre gondolok. Simogatások, ölelések, magához szorítás, cirógatások. Ezek az érintések egy nagyon jó, megmagyarázhatatlan érzést vált ki a nőben. Ezt nehéz leírni, érezni kell. Nekem vannak ilyen emlékeim a múltból, amelyek ma is jó érzéssel töltenek el. Ha visszagondolok annak a pasinak a simogatására, ölelésére, a hátamon is végigfut a hideg, de ezt pozitív értelembe kell érteni. Máig nem tudom elfelejteni. Tény, hogy nagyon szerelmes voltam belé, bár ő szerintem nem.

Most pedig egy személyes élményemet szeretném e témában megosztani. A történet jó pár évvel ezelőtt történt. Egy hideg, szeles, esős októberi nap volt, amikor ez az eset megtörtént. Találkoztunk és beszélgettünk. Ő két nappal később külföldre utazott és ez egy-két hetet jelentet. A találkozásunk végen, amikor jött a búcsúzás, én elköszöntem tőle. Jó utat kívántam neki és mondtam, hogy vigyázzon magára. Azt is mondtam, hogy gondolok rá. Mikor?- kérdezett vissza. Mindig! - válaszoltam a kérdésére. Akkor érdekes kép tárult elém. Földbegyökerezett lábbal állt előttem, és csak nézett bambán maga elé és rám. Majd erősen magához szorított és erősen átölelt. Ezt az ölelését sem tudom felejteni, de nem is akarom. Számomra ez sokkal nagyobb hatással volt, mint mondjuk egy gyorsan lebonyolított szexuális együttlétnek. És még egy fontos momentum. Miközben szorosan átölelt a következő mondat hagyta el a száját: "Hogy én milyen hülye vagyok, hogy ezt eddig nem vettem észre." Igen, a férfiak nem figyelnek oda másik fél megnyilvánulásaira.

Több év telt el azóta, de az emlék az enyém maradt. Azok az emberek, akiknek az életéből kimaradnak az érintések, azok érzelmileg szegényebbek és lélekben instabillá válnak. Miért alakul ez így? Mint minden a gyerekkorra vezethető vissza. Valószínűleg az anyjuktól nem kapták meg az érintéseket. Nem simogatták, cirógattak, puszilgatták, ölelgették őket. Az ilyen problémával küzdő ember pedig. egyre jobban retteg attól az érzéstől, hogy őt bárki megérintse. Ezen lehet változtatni. És, ha változtatunk a hozzáálláson, akkor gazdagabbak leszünk egy életre szóló élménnyel.