Loading...

eva-horvath.blogspot.com

2012. február 21., kedd

Fontos-e, hogy mindenki szülővé váljon?

Valamikor úgy 40-50 évvel ezelőtt egy nő életében legnagyobb kiteljesedés az volt, hogy férjhez ment és gyerekeket szült. Vezette a háztartást, nevelte a gyerekeit, és teljes mértékben kiszolgálta a férjét. Mára azonban nagyot változott a világ. A nők dolgoznak, tanulnak, karriert építenek és mindezek mellett még családi életben is helytállnak. Ezt azonban úgy végezni, hogy minden terülten a legjobbat hozza ki magából, egyszerűen képtelenség. Ebből kifolyólag már lassan ott tartunk, hogy a nők választanak, hogy munka, karrier vagy család. És az ilyen szemléletmód mellett láthatóan csökken a házasságkötések száma és ezzel együtt a születések száma is.

Éppen ezért ebből kifolyólag felteszem a kérdést. Fontos-e, hogy mindenki szülővé váljon? Minden nézőpont kérdése. Én úgy tapasztalom, hogy a társadalmi megítélés és szokások szerint igen is fontos. Csak az nő az emberek szemében, aki férjhez megy és szül néhány gyereket. És ezzel kipipálta azt a célt az életében, hogy kiteljesedett. Közben a négy fal között ez teljesen másként működik. Miért is szülnek valójában a nők? Van, aki tényleg azért szül, mert úgy érzi, hogy anyaként lesz teljes az élete. Vannak, azonban olyan nők is, akik csupán önzésből szülnek, és azért, hogy megvalósítsák önmagukat. Az ilyen befolyásolható nőkre még a család is nyomást gyakorol. "Szüljél már nekem egy unokát! Miért nem szülsz már egy gyereket kifogsz futni az időből? Öregkorodra lesz valaki, aki gondoz, ápol." - ilyen és hasonló mondatokkal nyaggatja az anya a lányát. És miért tesz mindezt? Mert ő sem valósította meg önmagát, nem azt csinálja, amit szeret, és nem azzal a pasival él, aki számára az igazi.

A fent leírt megállapításokat én is hallgattam, főleg a környezetemben élőktől. Engem ugyan különösképpen nem zavart, mert láttam, hogy azon nők,akik férjnél vannak és gyerekeik vannak nem is olyan boldog életet élnek. És miért van mindez így? Azért mert ezen férfinak, és nőnek hitt személyek valójában nem nőttek fel. Maradtak kisgyerekek. A kisgyerek hogyan tud egy másik kisgyereket nevelni. Sehogy! Gyereket vállalni és felnevelni nagyon nagy felelősséggel jár. Megadni nekik mindent, mind racionális, mind emocionális téren, ez nem kis feladat. Ezzel szemben sok szülő birtokolja a gyerekét, hogy legyen öregkorára gondozója. Egy dolgot fontos lenne megtanulni a szülőknek. A gyerek nem a szülő birtoka. Ő egy önálló lény. És minden szülő csak ajándékba kapja a gyerekét úgy 18-20 évre.

Vajon tényleg mindenkinek az a feladata az életben, hogy szülővé váljon? Mert ez az élet rendje. Véleményem és meglátásom szerint nem. Mindenkinek azt a célt kell, hogy megvalósítsa az életében, ami a legjobban szeretne. Ha egy nő nem érez magában belső inditatást, hogy szüljön, akkor ne szüljön. Abból jó sosem származik. Ha pedig azt érzi, hogy ő mást szeretne csinálni, nagy dolgokat véghez vinni, embereken segíteni vagy bármi mást, akkor tegye azt, szívvel-lélekkel.

Egy ember, akár gyerek nélkül is képes arra, hogy boldog legyen. Ha rendben van belül és azt csinálja, amit szeret, ha élvezi az életet és örül az élet minden pillanatának, akkor sokszor boldogabb, mint azon szülők, akiknek gyerekeik vannak, de igazán mégsem boldogok. Én soha nem éreztem erős inditatást arra, hogy gyereket szüljek. Már fiatalabb koromban is másként gondolkoztam e témáról, mint mások. Tudtam, hogy a gyerekemmel is történhet bármi az életben és egyedül maradok. És tudtam azt is, hogy a gyerekemre, ha szültem volna, akkor támaszkodhattam volna, mert őket csak egy határozott időre kapjuk meg. Ezek a megállapítások mindig így voltak belém kódolva. Talán már gyerekkoromban is.

Nem szeretnék senki feje fölött pálcát törni. Sem az felett, aki, szült, sem az felett, aki nem. Mindenkinek saját döntése. De én azon a véleményen vagyok, hogy nem fontos mindenkinek, hogy szülő legyen. Nem biztos, hogy ez a küldetésük az életben. Ismerik a szlogent. Akinek nem inge....

Nincsenek megjegyzések: