A település, ahol élek egy dombokkal, erdőkkel övezet katlanban helyezkedik. A lakóházakat körül veszik a fenyő és lombos erdők. Télen gyönyörű látványt nyújt az itt lakó embereknek. Igaz sokan ezt a szépséget nem igazán tudják értékelni. Valahogy ez természetes. Számomra nem szokatlan hallgatni vadak, őzek kiabálását vagy a madarak csicsergését. Így a tél folyamán pedig igazi élmény az énekes madarak etetése. Én ellenben azt tapasztalom, hogy könnyebb szidni a telet és rinyálni, mint megtalálni az évszakok szépségét, romantikáját.
Korábban én is utáltam a telet, annak minden velejárójával. Már a gondolatától is borsózott a hátam. És tudom, hogy sokan vannak ezzel így. Ez pedig, azért van így, mert "zavar" van a belsőnkben. Mindenkit okolunk mindenért, családot, kollégáinkat, barátainkat, de még az időjárást is. Hogy tudjunk bárminek örülni, meg kell lelni a belső békét, nyugalmat. Persze ez nem könnyű feladat lesz. De, ha teszünk érte, akkor lassan majd élvezzük a hatását is. Ezt pedig én tapasztalatból tudom, írom le.
Tél van, és élvezzük annak minden percét. Ez az idő alkalmas olyan tevékenységekhez, amelyhez más évszakokban nincs idő. A hideg, tiszta, napos időben érdemes sétákat tenni. Figyelni a téli természetet, amely hamarosan felébred téli álmából. Külön öröm, ha sétánk során felfedezünk egy hóban szaladó nyuszit vagy egy kecsesen ugráló őzikét.
Ha felfedezzük a tél varázsát, akkor teljesen másként látjuk az egész téli természetet. Majd rádöbbenünk, hogy felesleges rinyálni, mert a tél is csoda szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése