Már korábban beszámoltam arról, hogy jó egy hónapja baleset ért és eltörött a jobb csuklóm. Most nem ezt a témát akarom itt kitaglalni. Az ezzel együtt járó kellemetlenségekről már írtam. Nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen "kisebb" baleset lelkiekben hogy megtudja viselni az embert.
Sokszor, amikor jól mennek a dolgaink nem is vesszük észre, hogy milyen tökéletesen működik a szervezetünk. És, amikor közbe jön egy kisebb baleset, betegség máris másként látjuk ezeket a helyzeteket. Ez idáig én is így voltam ezzel. De jöttek a problémák. Meg kellet tanulnom használni a bal kezemet minden féle munkához. Az öltözködés az első napokban kész tortúra volt és mire eljutottam odáig, hogy felöltözzem lemerültem. Az evés az valamivel jobban ment bal kézből, d itt is kínok keservét éltem át. A többi munkáról nem is beszélve. Volt olyan időszakom is, amikor bizony veszekedtem, morogtam, zsörtölődtem, hogy vajon miért kell nekem ezt a helyzetet átélnem. És sokszor ilyen pillanatokban jön elő az emberből az állat. Mert valójában minden emberben benne lakozik egy állat.
Hál istennek még él az apám, aki 81 éves. Ő állapotához képest próbál segíteni nekem, bár ő is nehezen mozog, mert két csípőprotézis műtéten van túl. És az ügyintézésekről ne is beszéljünk. Amikor ki kell valamilyen hivatalos papírokat tölteni, de nem tudom, mert a bal kezemmel nem tudok írni. Akkor próbáltam ismerőst keresni, hogy ezen feladatokat megcsinálja nekem. De hát másnap is van elfoglaltsága. Ilyenkor megint jön az idegesség, feszültség. Az elmúlt napokban ilyen szituációkat éltem át. Úgy éreztem, hogy összecsaptak a hullámok a fejem felett. Egy-egy bizonyos munkába, szervezésbe úgy éreztem, hogy három-négyszeres energiát is befektetek, amely komoly fáradtságot eredményezett. Végül a dolgok úgy alakultak, mint a mesében. Minden jó, ha jó a vége! Sikerült a dolgaimat elintézni, és úgy tapasztalom ,hogy a csuklóm is szépen javul.
Ezt a kis történetet, azért írtam meg, mert mi emberek nem tudunk sok mindennek örülni. Főleg nem annak, hogy egészségesek vagyunk. Milyen jó az, ha tudunk menni, fogni emelni vagy bármely munkát ellátni. Ezeket sokszor természetesnek vesszük, és amikor történik velünk valamilyen baj, akkor döbbenünk rá arra, hogy ezek az apró dolgok jóval fontosabbak, mint bármi más az életben. És kiszolgáltatott helyzetben lenni nagyon rossz érzés. Tehát örüljünk annak, hogy egészségesek vagyunk. Ez a legfontosabb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése