Nem minden esetben jó, ha az ember őszinte, mert kegyetlenül ráfázhat, és hülyének fogják nézni. A munkahelyen nem ildomos, ha az ember őszinte. Ott mást követelnek meg helyzetek. Sőt, ha nem megfelelő helyen, időben vagyunk őszinték, akkor a kívülállók sokszor hülyének fognak tartani, de sokszor még az ember tudtára is hozzák, hogy milyen idióta, hülye állat. Bár ezt a helyzetet is meg lehet szokni, sőt lehet kezelni is. Majd az idő eldönti, hogy kinek dolgozik.
A párkapcsolatok esetében más a helyzet. Ott fontos az őszinteség, de van egy határ, amelyet magának állítok fel, hogy mit mondok el és mint nem. Vagyis van egy magánszféra, ami azt jelenti, hogy megtartok-e gy régi történetet, esetet vagy nem a páromnak. Ha igen, akkor számolni kell azzal a ténnyel, hogy később ezzel csak ártunk a párunknak és maga a kapcsolatnak is. Viszont a mai világban megfigyelhető, hogy a párok nagy része nem őszinte egymással. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy minden csipri-csupri dolgokat mondjunk el a másik félnek, csak, arra akarok rávilágítani, hogy a nagyobb horderejű eseményeket el kell, hogy mondjuk a párunknak. Nézzünk néhány példát erre vonatkozóan: Ha egy pasi mondjuk a külföldi útján lefekszik egy táncosnővel, pincérnővel, majd haza jötte után ezt hősiesen be is vallja a feleségének, ez már komoly baj forrása lesz. A férj bevallja, hogy megcsalta. Erre jön a hiszti, veszekedés, féltékenység, a feleség részéről. Vajon miért vallotta mindezt be a férj? Mert nagy valószínűséggel nem bírta elviselni a lelki terhet, és a felesége vállára nyomta.
A másik példa pedig arról szól, hogy mikor ildomos a másik félnek tudnia a dolgokról. Ha a társ már bele szeretet valaki másba és már hosszú ideje tart a l'amur. Ilyen esetről nem beszélni nagy gazemberségre vall. A partnernek joga van tudni, hogy mi változott meg kettejük között, és hogy a másik ne éljen illúzióba, hogy ő a másik nagy szerelme. A másik eset az, amikor az egyik fél rájön, hogy a másik elhallgat valamit előre. Mondjuk, hogy évek óta csalja a párját, de nem meri bevallani. Vagyis, ha az egyik vagy másik fél lebukik. A tetteiért mindenkinek vállalnia kell a felelősséget, mert az ilyen és hasonló helyzetekben rombolóvá válik az őszintetlenség.
Most pedig Popper Péter egy máig érvényes gondolatával zárom soraimat: " legnagyobb bizalom és szeretet mellett is lehet az életünknek olyan területe, ahová nem engedjük be a másikat, és ez nem bűn, és nem számít hazugságnak. Saját magunknak kell tudni eldönteni, mi az, amit meg akarunk osztani a másikkal, és mi az, amit inkább nem. Azt monda: az igazság kimondásával rombolni is lehet. Akár el is lehet pusztítani a másik embert."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése