Mindenki csak annyi megbecsülést, tiszteletet kap.....

Mindenki csak annyi megbecsülést, tiszteletet kap a másik embertől, amennyire ön önmagát tiszteli. Ezen megállapítást gyakran hallani a tanító mesterem Dr Csernus Imre szájából, amelyet gyakran hangoztat előadásain, illetve a könyveiben egyaránt. Mire is akar tanítani bennünket ezen megállapítása? Tény, hogy az életben mindenki boldog szeretne lenni és azt is szeretnénk, ha tisztelnének bennünket. De vajon mindenkinek kijár a tisztelet? Véleményem szerint nem. Mert, ha az adott egyén nem tiszteli, szereti önmagát, akkor hogyan várhatja el a másik embertől, hogy őt tiszteljék, szeressék. Sehogy! Annak az embernek, aki nem tiszteli önmagát, nem tartja be a saját törvényei, nem jár ki a tisztelet. Csak azt kapja vissza, ami ő ad.

Azt, hogy ki az az ember, aki tiszteli magát, lehet látni. Ilyen embernek van kisugárzása, tekintélye, gerince, tartása. Még a másik típusú ember általában magába roskad, leüti a fejét, negatív a kisugárzása, nem kap tiszteletet a másiktól. Nem tudom, hogy megfigyelték-e már, hogyha mondjuk egy irodában dolgozik 4-5 fő, és ha legalább egy ember mosolyog, akkor ez ráragad a többiekre is. De az ellenkezője is igaz. Ha egy embernek valami végett rossz hangulata van, az ripsz-ropsz átragad a többiekre is. És egész nap történjen bármi kuss van, mert annak az egy embernek rossz kedve van.

A másik ilyen megfigyelésem az, amikor soha nem látott emberek találkoznak egymással,és az adott pillanatban vagy szimpatikusak lesznek egymás irányába vagy unszimpatikussá válik az egyén. Vagy, amikor nekem XY szimpatikus, jól tudok vele kommunikálni, érdekesnek találom. Egy másik ember azt mondja erre, hogy neki XY nem szimpatikus, mert mogorva, beképzelt, bunkó stb jelzőkkel illeti. Szíve joga ezt mondani, de minden esetben kettőn áll a vásár. Én ilyen esetben önvizsgálatot tartok. hogy vajon mi az oka annak, hogy én nem vagyok a másik fél számára megnyerő. És erre mindig meg is lelem a választ.

Döntő fontosságú a kisugárzás, hogy a másik emberbe milyen ember képét ébresztem személyemről. Ha látják rajtam, hogy jól vagyok belül, mosolygok, de nem kényszerből,kedves, megértő vagyok, és nem játszom meg magam, akkor az eredmény nem marad el. Ezen tapasztalatokat szintén a saját bőrömön éreztem meg. Én korábban is kaptam tiszteletet az emberektől, de amióta nap, mint nap teszek róla, így még az "ellenségemnek" hitt emberek is egyre jobban elkezdenek tisztelni. Ez nagyon jó érzés és növeli az önbizalmat is.

Tehát ne várjunk úgy tiszteletet a másik embertől, ha saját magunkat nem tiszteljük. Mit tisztelne bennünk, ha nincs mit? Az ilyen emberre nem lehet felnézni.
Ha tiszteletre vágyunk akkor a következő tanácsot fogadják meg: Mindenki csak annyi megbecsülést, tiszteletet kap, amennyire ön önmagát tiszteli. Ha ezt mindenki naponta végigcsinálja, akkor azon kapja a fejét, hogy te jó ég, jól érzem magam a bőrömben.