Az ember lelkében folyó belső bizonytalanság, rosszindulat, irigység, mind-mind önmaga ellen indított háború, amellyel az adott egyén nem mer, nem tud, nem akar szembenézni. Nagy különbség van mind a három szituáció esetében. Mi tehát e legegyszerűbb megoldás? Az, hogy az adott hibákért, problémákért nem vállalni a felelősséget, inkább rávetíteni a környezetre, és a kívülálló emberekre, akik persze semmit nem tehetnek az ő problémáiról. Hogyan viselkednek az ilyen típusú emberek? Állandóan becsmérelik, kritizálják, lenézik, hibát keresnek a másik félben. Mit tart az ilyen emberről a közmondás? "A kákán is csomót keres" - Igen ez így is van. A lélekben dúló háborúk az embert békétlenné teszik, a hibáikat szó szerint áttolják a másik emberre, de akkor sem vállalja fel, hogy saját hibáiért ő csakis ő a felelős és nem más. Azért haragszik a külvilágra is. Ez a harag, gyűlölet, irigység megléte pedig kiül az arcokra. Ezt látni lehet. A békétlen ember a száját állandóan összeszorítja, és csak kényszeredetten húzza szét.
Manapság egyre több békétlen emberrel vagyunk körülvéve. Ezek az emberek pedig sokszor megkeserítik azon emberek életét, akik talán másképpen élnek vagy gondolkodnak. Sok esetben az ilyen embertípusok még a másik ember intim zónájába is képesek belegázolni. Persze csak, aki hagyja magát. De ahhoz, hogy a másik ezt megfelelően tudja kezelni, a másik félnek megfelelő belső békével kell rendelkeznie. Én tudom, hogy milyen érzés az, amikor egy ember belegázol a másik lelkébe. Én átéltem ezt, és szörnyű állapot volt. De amióta csiszolom magamat és megtaláltam a belső békémet egészen más lett a helyzet.
Az az ember, akinek háború dúl a lelkében, az tudja, hogy milyen rossz érzés, de nem tesz ellene semmit. De azt nem tudja, hogy milyen jó érzés az, amikor nincs háború csak béke. Ehhez, hogy bárki ezt az érzést megélje meg kell élnie a saját poklát, ahonnan már nem tud tovább süllyedni. És, akkor talán elkezd változtatni vagy továbbra is vegetál. Érdekes megfigyelésem, hogy az emberek nagy része nem tud magával mit kezdeni. Állandóan kell valamilyen program csak, hogy otthon ne kelljen lenni. Évszaktól, időjárástól függetlenül mindig menni kell valahová. Meg sem próbálnak csak egy kis időre sem egyedül lenni. Barátok és telekommunikáció nélkül. Pedig ilyenkor tud az ember a belső hangjára figyelni.
Hogy személy szerint sajnálom-e az ilyen embereket? Válaszom: Nem. Minden ember a saját életének a kovácsa. Ő dolga, hogy hogyan éli az életét, de tartsa tiszteletben a másik ember határait, és ne gázoljon bele. Amikor háború dúl az ember lelkében, akkor az angyal és az ördög harcban áll egymással. És mi van akkor, amikor béke van? Akkor nincs háború, béke van, az angyal és az ördög jól megfér egymással. Kívánom, hogy sok embernek legyen béke a lelkében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése