Mi is az a szerelem? Amikor az ember fia-lánya szerelembe esik, akkor egy kémiai, biológiai folyamat részesévé válik. Megváltozik a gondolkodása, csak a szerelme körül forog az agya. Mindig együtt akarnak lenni, éjjel-nappal. A szerelem nagyon jó érzéssel tölti el az embert. Amikor meglátja a kiválasztottját, Hevesebben ver a szíve, remeg a keze-lába, belső remegés lesz rajta úrrá. Egy megmagyarázhatatlan érzés fut át rajta, amit csak ért meg, aki már átélt hasonló szituációt. Tapasztalatból tudom, hogy nagyon szerencsés ember az, aki már életében legalább egyszer már átélt egy szerelmet, annak jó és rossz következményével egyaránt. Bár sok csalódást is hordoz magába ez az állapot, mert a"rózsaszín köd" elborítja az ember agyát, és ezért nem vesszük sokszor észre a másik negatív tulajdonságait. Majd a köd elszáll és jön a nagy valóság.
Átéli-e minden ember a szerelem érzését? Én úgy látom és tapasztalom ,hogy nem. A fiatalok azt mondják, hogy igen, ők szerelmesek. De én alig látok olyan csajt vagy pasit, aki úgy isten igazából szerelmes lenne. És miből gondolom ezt? A kisugárzásból és a testbeszédből. Nem csillog a szemük, nincs meg a varázs, nem ég a tűz. A szerelmes ember pedig mindenre képes. Az ilyen szerelemnek hit kapcsolatból alakul ki később a támaszkodás, és társfüggőség. Akkor szokták ezt mondatot hangoztatni a párok: "Szeretem őt, de nem úgy" Hát hogyan? Szeretni csak egy féle képen lehet. Vagy szeretek valakit vagy nem?
Hányszor lehet szerelmes az ember élete során? És lehet-e idősebb korban is szerelmes az ember? A szerelem nincs sem korhoz, sem időhöz kötve. És tapasztalatból mondom, hogy többször is lehet az ember szerelmes élete folyamán, sőt még idősebb korban is szerelembe eshet. Fiatalkorban a szerelem megélése teljesen más érzés, mint mondjuk később. Az ember, ahogy idősödik egyre érettebben éli meg a szerelmet. (persze, ha nem játszik szerepet a támaszkodás és az anyagiak) Visszagondolván a fiatalkoromban lezajlott szerelem és egy későbbi szerelem megélése között óriási volt számomra a különbség.
Életem során három "nagy" szerelmet éltem át. Mindegyik más-más érzelmet váltott ki belőlem. A "leg" nagyobb szerelmet életem negyvenes éveiben éltem át. Több évig tartott. Itt már egy érettebb nő fejével és szívével gondolkodtam. És láttam a negatív tulajdonságokat is a másikban. A környezetemben élő nők azt állítják, hogy olyan mint szerelem már érettebb korban nem létezik. Sőt volt egy női pszichológus is, aki ezért kinevetett. Ilyen véleményt csak az fogalmazhat meg, aki élete során soha, de soha nem volt szerelmes.
Én hálát adok az életnek, hogy megismerhettem az "igazi" szerelmet, mert általa sokat fejlődtem, és megtapasztalhattam az ezzel járó jó és rossz érzéseket is. Ez az élet. Aki pedig még élete során nem tapasztalta meg ezen érzést a lelkében egy életre szegény marad e téren.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése