Belső hang, megérzés!

Minden hónapban egy alkalommal az egyik internetes portálon rendel a tanító mesterem, akihez napjában több száz megoldásra váró üzenet érkezik a nézőktől. Az a megfigyelésem, hogy a leveleket író személyek mentálisan alulfejlettek, vagy nem alakult ki bennük semmiféle ráérző képesség. Enélkül pedig nagyon nehéz élni és megfelelő döntéseket hozni az életben.

Az elmúlt napokban is megnéztem ezen rendelését, és a következő megfigyelést vontam le belőle. Úgy tűnik számomra, hogy kérdező emberek döntő része nem rendelkezik megfelelő mentális alapismeretekkel, és sok esetben olyan kérdéseket tesznek fel, amelyet már illő lenne ismerni. Vagy ha nem ismeri fel az adott helyzetben mit is kellene tenni-e, akkor miért nem hallgat a belső hangjára vagy mondhatjuk úgyis, hogy a megérzéseire. A belső hang, megérzés meglétére hívta fel a doki is a figyelmet. Sajnos ebben a rohanó világban senki semmire nem figyel a pénz hajszolásán kívül, pedig ha csak egyszer is figyelne a belső hangjára sok mindent másként élne meg, és másféle döntéseket hozna az életében. Ez a belső hang, megérzés ott lapul minden ember lelkében, de sokan ezt észre sem veszik. Hogy miért is van ez így? Azért, mert az egó elnyomja a megérzéseinket, ő mindig dolgozni akar. Ha kell, ha nem. Azt, hogy a belső hangunkra, megérzéseinkre hallgassunk ki kell kapcsolni az egót. Az egó megöli a hitet, a hit megléte pedig fontos az ember életében. Az egó mindent meg akar magyarázni, vagyis racionálisan kezd el gondolkodni. Jön az állandó magyarázkodás folyton-folyvást. Aki már olvasott keleti bölcseleteket, filozófiát, az tudja, hogy a keleti szemlélet mód így áll az életdolgaihoz. Osho életfilozófiájában is jól megfigyelhetők ezek a szemléletmódok.

Az én saját tapasztalataim azt támasztják alá, hogy ez a belső hang, megérzés már nagyon korán jelen volt az életemben. Tény, hogy sok kellemetlen kudarctól tudtam így megkímélni magamat. Hogy ez jó-e vagy rossz ? - Nézőpont kérdése az egész. Jó, mert kevés kudarc ért az életemben. Rossz, mert így bizonyos dolgokat nem tudtam megtapasztalni, amiből később tanulhattam volna. A szakemberek azt mondják, hogy az ember ezen képessége fejleszthető, ha odafigyel a megérzéseire. De sokan félnek ezt megélni. Mert mi lesz ha csalódniuk kell. Ha rossz döntést hoznak. Félnek a fájdalomtól, kudarctól. Ahhoz, hogy változás álljon be ezen a téren az életünkbe, először fontos kimondani azt, hogy emberből vagyok tele jóval és rosszal. Ez az első lépés. A kimondáshoz bátorság kell. A bátorsághoz hit, hogy hiszek abban, amit teszek, csinálok.

Az elmúlt hetekben én is a belső hangomra hallgattam egy döntésem során. A belső megérzésem teljesen mást diktált, mint amit nekem ajánlottak. És ez a belső hang egyre erősebb lett bennem, tehát a megérzésem intenzitása legyőzte az egómat. Számolva azzal, hogy ötven-ötven százalék az esélyem, hogy jó vagy rossz döntést hoztam-e. Ez a kockázatvállalás. Ettől függetlenül az ajánlom mindenkinek, hogy hallgasson a belső hangjára, érzésére, mert ez a hang ott lakozik legbelül a lélek bugyrában, csak elő kell hívni. És mi van ha rossz döntést hozunk? Semmi. Leszűrjük a tanulságot, tanulunk belőle, hogy többé azon szituáció ne forduljon elő velünk.