Kiégés!

Kiégtem! Amikor ezt a fogalmat hallja az ember, akkor rögtön tudja, hogy az adott személynek valamilyen pszichés probléma állhat a háta mögött. Már az egy félsiker, ha valaki kimeri nyíltan mondani azt, hogy kiégtem. Legtöbbször a munkaterületén, vagy a párkapcsolatban fordul elő kiégési probléma. Sokan nem is tudják megfogalmazni, hogy azt, hogy "kiégtem" csak azt tudják, hogy alvási zavarral, magas vérnyomással, ingerültséggel, stresszel küszködnek, és valami nem stimmel.

Ilyenkor jön a háziorvos, aki általában nyugtatót ír fel a betegnek. Ez a testi tüneteket tompítja, de nem oldja meg. Arra pedig végképp nincs idő, hogy a beteg lelkével is foglalkozzon az orvos. A munkahelyen felgyülemlett stressz, idegesség, megfelelni vágyás, pedig előbb-utóbb kiégéshez vezet. Arról nem is beszélve, hogyha olyan munkát végzünk, amelyet nem szívvel-lélekkel végzünk, és csak a pénz motiválja az embert. Így csak idő kérdése, hogy mikor jelennek meg a mindennapjainkban a pszichés problémák.

Ismerős az a lelkiállapot, amelyet a kiégés során az ember átél. Nekem is volt benne részem egy jó néhány évvel ezelőtt. Hosszú ideje olyan munkakörben dolgozom, ahol naponta több száz emberrel kell találkoznom. Igaz szeretem azt a munkát, mert ha nem szeretném, akkor nem csinálnám több, mint két évtizede. Az is tény, hogy a történelmi eseményeket nem lehet más-más formában előadni, sem a műemlékeket másként bemutatni. Annak ellenére sem, hogy az ember bővíti szakmai tudását. Az évtizedek alatt az emberek viselkedése nagyon megváltozott, és ez érződik a munkám végezte közben is. Nincs tisztelet! A másik tény: hogy a legkisebb korosztálytól az idősebbekig minden korcsoport előfordul azon a helyen, ahol dolgozom. És ez mind-mind más hozzáállást igényel. Nem beszélve arról, hogy a felmerülő konfliktusokat a lehető legjobban tudjam kezelni. Ezzel együttvéve az ember azon kapja a fejét, hogy kiéget a munkába. Jön az idegeskedés. " Már megint itt kell lenni. Elegem van. Unom. Utálom." - és hasonló kijelentések. Ezek a tünetek nálam is megjelentek korábban, amihez még testi tünetek is járultak. Persze oda haza ezek nem jelentkeztek. Tudtam, hogy kiégtem és változtatni kell.

Éreztem azt, hogy mit csinálnék szívesen, ami már új és kihívást jelenthet. Felmértem a helyzetemet, és kikértem egy szakember véleményét is a témába. Ő ajánlatokat tett a számomra, amelyen elgondolkoztam. Sajnos pillanatnyilag nem tudom a tervemet megvalósítani, mert az anyagi helyzetem nem engedi meg. De hobbi szinten kiélem magamat e területen. Viszont, amikor elkezdtem csiszolni magamat, és törődni a lelkemmel is, valami megváltozott. Egy idő után az unalmasnak hitt munkámnak is más értelme lett, A vendégek figyeltek, érdeklődtek, kedvesebbek lettek, dicsértek. Ez pedig egyre jobban jó érzéssel töltött el. Rádöbbentem, hogy nőt a pozitív kisugárzásom. Azóta másként élem meg a munkámat, és élvezem minden percét.

Miért égünk ki? Egy nem azt a munkát végezzük, ami szeretnénk. Nincs motiváció. A pénzt helyezzük a rangsor elejére. Bár így szak középszerűek lehetünk a munkánkat illetően. Na és , ne felejtkezzünk el a belső béke meglétéről sem. Ha az életünk valamelyik területén problémáink vannak, akkor munkánkat sem tudjuk megfelelőn ellátni. A sportok területén is így van. Az a sportoló, akinek magánéleti gondja van nem tud jól szerepelni, nyerni.
Szabadidőnkben pedig hódoljunk más szenvedélyünknek. Sportoljunk, sétáljunk, kiránduljunk vagy bármi más tevékenységet válasszunk, amelyekkel feltöltődünk és kizökkenünk a munkavilágából. Így elérhető a kiégés megélése.