eva-horvath.blogspot.com

2012. március 12., hétfő

Amikor a zöldszemű szörny felüti a fejét!

A mostani bejegyzésem címe egy kicsit érdekesre sikerült. A zöldszemű szörnyről fogok írni, vagyis ha pontosan akarok fogalmazni, akkor a féltékenységről. Ez az a szörnyű állapot, mely a családok, házaspárok életét olyan gyakran megkeserítik.

Sokan nem is mernek nyíltan erről a problémáról beszélni, mert szégyenlik, hogy a kapcsolatuk milyen gyenge lábakon áll. A féltékenység elszenvedői legtöbbször a nők, akik a férjeik sokszor agresszivitásba torkoló féltékenységeitől szenvednek. A férfiaknál jobban megfigyelhető a féltékenység megléte, mint a nőknél. Bár a nők egy részénél is megfigyelhető ez a viselkedésiforma. Vajon miből is ered a féltékenység? A féltékenység egy belső bizonytalanságra utal. Az illető ember nem bízik magában, mert nagy mértékű önbizalomhiányba szenved. Az az ember pedig, aki nem bízik önmagában, hogyan tudna a másik félben megbízni. Ez az állapot pedig kivált egy állandó frusztrációt, amely előbb-utóbb akár az agresszív féltékenységbe is átmehet. A bizonytalanságukból eredően könnyen befolyásolhatóak, és minden párjukról szóló hírnek bedőlnek. És oda haza kezdődik a csete-paté, főleg, ha még az alkoholizálás is társul hozzá.

A féltékenység nem szól másról. mint a birtoklási vágyról. Az egyik vagy a másik fél birtokolnia akarja a másikat. Úgy tartja, hogy a párja a tulajdona, és eszköze. Pedig a házasság nem erről szól. Ott sem egyik, sem másik fél nem birtokolhatja a másikat. A házasságban fontos a szabadság megléte, vagyis meghagyom a másik fél szabadságát, és nem akadályozom őt személyességében. Tény, hogy a férfiakban mindig is élt a birtoklási vágy, mert ő a fej. És miért nem veszik észre a párok a másik félben, ezt a féltékenységi hajlamot korábban? Két magyarázatot találok rá. Az egyik a szerelem, és akkor az ember fia-lánya nem lát nem hall. A másik az emberi vakság, amelyről előzőleg már írtam. Nem akarom vagy nem tudom észre venni, mert akkor talán nem megy férjhez a lány. És akkor beszédtárgya lesz.

A változások a megfigyelések szerint a házasságok hetedik évében következnek be. Akkora a párok már úgy, ahogy összecsiszolódtak. Sőt már kezdik is unni egymást. Kezd kihűlni a kapcsolat, mert semmit nem tesznek érte, hogy nap mint nap működjön. Csak élnek egymás mellett, mint két idegen. Meghal a pár szexuális élete, mert akkora már van egy-két gyerek, és a terv teljesítve van. Nincs már semmi, ami motiválná őket. Ezekhez a dolgokhoz még társul az anyagi helyzet megléte is, amely ma igen komoly problémát jelent. Így csak idő kérdése, hogy melyik fél talál magának egy szeretőt, akinél a számára fontos dolgokat megtalálja. Otthon pedig megy az állandó féltékenységi jelenet, amelynek sok esetben a gyerekek is szenvedő alanyai.

Nem tudom, ki figyelte már ezen mondatok tartalmát. "Hol jártál? Miért késtél? Mért nem telefonáltál? " Sokszor ilyen és hasonló kérdések tömkelegét kapja a férj vagy a feleség a munkából hazatérve. Szerencsétlen hiába próbálja megmagyarázni, hogy mondjuk egy órás dugóba került. Ez nem győzi meg a másik felet, és elkezd elméleteket gyártani. Itt is megfigyelhető a birtoklási vágy, támaszkodás megléte. És az, hogy az illető személy nincs rendben saját magával. Önbizalma, önértékelése nulla. Az ilyen ember mindig kevesebbnek érzi magát, mint amilyen valójában.

Hogy kerüljük el a zöldszemű szörny megjelenését? Fontos dolog az önbizalom építés, birtoklási vágy leépítése, önértékelés fejlesztése, mert aki jól van önmagával annak a féltékenység még az agyában sem fordul meg. Elengedetlenül fontos a napi kommunikáció, odafigyelés egymásra. Ne csak abból álljon az esti beszélgetés, "Hogy mi lesz a vacsora?" - és kész. Talán ha figyelünk ezekre a dolgokra és teszünk is érte, úgy a szörny sem üti fel a fejét a kapcsolatokban.

Nincsenek megjegyzések: