eva-horvath.blogspot.com

Powered By Blogger

2012. március 5., hétfő

Vegetálás!

A címben szereplő vegetálás fogalommal nem mint orvosi ténnyel szeretnék foglalkozni, hanem itt most a lelki vegetálásról lesz szó. Vegetálásnak nevezi a pszichológia azt az állapotot, amikor az ember elfogadja azt az állapotot az éltében amiben van, tudva, tudván azt, hogy az számára nem jó, de mégsem teszi meg a megfelelő lépést, hogy változtasson az életén. Nagyon sok ember az egész életét panaszkodással, rinyálással, elégedetlenséggel, irigységgel tölti el, ahelyett, hogy az ebbe forgatott energiáját a saját fejlődésére fordítaná.

Az ilyen természettel megáldott emberek folyton sajnáltatják magukat, és a saját kudarcaik miatt másokat tesznek felelőssé, hogy az életük úgy alakult, ahogy alakult. Mindenki a saját életéért a felelős, és csak ő tud a problémáján is változtatni. Mindenkinek a saját döntése az, hogy a születése és halála közötti időszakot, hogyan, miként éli meg. A döntés ott van mindannyiunk kezébe. Egyszer mindnyájunk életében bekövetkezik az az állapot, amikor a cédula rákerül a nagy lábujjunkra, vagyis a halál órája. És az sem mindegy ki milyen szájízzel fog elmenni. Mosolygósan-e, hogy mindent megtett az életében, amit tudott, vagy görcsbe szorított szájjal, hogy nem tett bele mindent amit tudott volna az élete minden területébe.

A többség azonban mindig a könnyebbnek látszó utat válassza. De miért is?- mert ez a könnyebb, nincs fájdalom, felelősségvállalás, gyorsan megvalósítható. Épen ezért mindig könnyebb mást okolni a saját problémánkért. A politikát, a párunkat, gyerekünket, szüleinket. barátainkat, munkatársainkat. satöbbi. Az, hogy bárki kimondja magáról, hogy én vagyok a hunyó, ahhoz nagy akaraterőre, bátorságra, önbizalomra van szükség. És fel kell nőni a feladathoz.

Nézzünk, erre vonatkozóan néhány példát! Válság van tudjuk, ezt hajtogatják évek óta. Mindannyian érezzük a hatását. Sokan az életük romlásáért a politikát teszik felelősé, mert ők tehetnek róla, hogy ilyen a helyzet.- szól a fáma. De az adott egyén is nagyban felelős azért, hogy élete olyan, amilyennek ő nem szeretné, hogy legyen. Vajon ezen emberek mindent megtettek-e azért, hogy ezen az állapoton változtassanak? Szerintem nem. Az a réteg, akik most leginkább sújtva vannak, már húsz-harminc évvel ezelőtt is csak vegetáltak, és elvárták, hogy helyettük más oldja meg a problémájukat. (állambácsi) Akik az elmúlt évtizedekben nem teremtettek maguknak egzisztenciát, azok most már nem is fognak. Mert változik az ember személyiségszerkezete is. Az is tény, hogy erős, bátor, önbizalommal rendelkező, nem gyáva emberek mindig megtalálják azt a lehetőséget, amivel bármikor túlélhetnek egy krízist. Ellenben a gyáva, manipulálható, befolyásolható emberek zöme pedig vegetálni fog egész életén keresztül.

Sok esetben megfigyelhető, hogy az emberek nagy részének a fejében háború dúl. Ezeket egy személyes háborúnak nevezi a pszichológia. Ezen háborúk által pedig manipulálhatóvá válnak az emberek, ez pedig jó táptalaja a politikának. Az ilyen gondolkodással bíró emberek egy idő után rádöbbennek, hogy leéltem X évet, itt vagy X évesen, és egy kalap szart nem ér az életem. Ilyenkor jön a képbe az állam, a szülő, gyerek és bárki, akit okolhatok a saját tehetetlenségem miatt. Csak ép az adott illető nem hibás semmibe, ő mindent megtett.- gondolja ő. Mennyivel könnyebb volt vegetálni, mint fájdalmas döntéseket, változásokat meghozni az életben. De, ha van a környezetben olyan személy, aki megvalósította önmagát, nem adta fel az álmait, és tett mindezekért, arra irigykednek. Mert az még mindig könnyebb, mint lépni egy másik útra.

Összegezve: A földi életünkben mi döntünk a sorsunkat illetően. Mi vagyunk csak a felelősek a saját életünkért. Ezt lehet úgy is csinálni, hogy az ember végig vegetálja az életét. És lehet úgy is élni, hogy mindent megteszek azért, hogy boldog legyek az életemben, mert megvalósítottam ön önmagam. Kérdés az, hogy melyik a jobb? A vegetálás vagy boldog élet? Döntsön mindenki belátása szerint!

Nincsenek megjegyzések: