Vajon milyen lelki tényezők váltják ki ezeket a félelmeket? Az én meglátásom szerint az ilyen emberekben van egy belső bizonytalanság, nem bíznak magukban, félnek a haláltól, mert vagy nem tudják, vagy nem akarják ezt a tényt elfogadni. Az első fontos tény elfogadás az, hogy emberből vagyok, idővel öregszem, megváltozik a külső-belső lényem, és egyszer megfogok halni, akár tetszik, akár nem, ez bekövetkezik. A másik meglátásom az, hogy ezen személyek nem valósították meg önmagukat. Nem azt csinálják az életükben, amit szeretnének, nem valósították meg önmagukat. Csicskaként élik a mindennapjaikat, úgy a munkában, mint a párkapcsolatukban. Mit is jelent az a fogalom, hogy csicska? Ez nem azt jelenti, hogy minden nap ugyanazt a munkát, dolgot végzem. Azt jelenti, hogy van mondjuk tíz egység tehetség bennem, de ebből csak kettőt használok ki. Épen ezért frusztrálttá, idegessé, elégtelenné válnak az emberek. A nyolc egységnyi energiát hagyom elszállni, mert lusta, gyáva, befolyásolható az illető.
Ezen írásom apropóját egy hetekkel ezelőtt kapott e-mail témája adta, amely az öregedés különböző nyavalyáit írta le. Először csak mosolyogtam rajta, majd újra olvastam, és elgondolkodtam az írottakon. Hol van az az életkönyvében megírva, hogy minden idős ember hülye, buta, ostoba, béna, és érelmeszesedés tüneteivel fog élni? Sehol! Mindenki csak azt kapja vissza az élettől, amit ő maga is beletett. Én személy szerint soha nem foglalkozom a jövő gondolatával, az megöli a mát. Terveim vannak, amelyre lehetőségem van, hogy megvalósítsam. Betegségek, rossz gondolatok tömegei kiölve nálam. Az pedig, hogy biológiailag az ember mennyi idős az csak matematika. Nem az a fontos, hogy milyen számot írunk le, hanem az, hogy belül mennyi idősnek érezzük magunkat. Egy nyolcvan éves ember is érezheti magát belül harmincnak, és negyven-ötven éves is érezheti magát, akár nyolcvan-száz évesnek is. És ez a belső érzés mutatkozik meg az arcokon. Azért vannak, idős-fiatalok és fiatal-idősek.
Az apám lassan 81 éves lesz. A mai napig friss szellemileg, érdeklődő, és nem roskadt magába, annak ellenére sem,hogy évek óta nem jár ki a házból. Minden témában képben van. Ha bárki ránéz az arcára, azt mondják, hogy hatvan-hatvanöt évesnél nem néz ki öregebbnek. Ő is így érzi belül. Mert sokszor hangoztatja, hogy nem akarja elhinni, hogy ő 81 éves, mert ő 53-55 évesnek érzi magát. Hál' istennek egészsége is van. Tehát nagyon fontos, hogy ki hogyan áll hozzá az öregedés elfogadásához.
A legfontosabb tézis: fogadjuk el, hogy emberből vagyunk és megfogunk halni. Valósítsuk meg önmagunkat, és csináljuk azt, amit szeretnénk. Tegyük azt, amit a lelkünk diktál! Ne hallgassunk az egóra, mert az megöli a célt! Éljünk a mának! Ne foglalkozzunk a jövővel! Minek azzal foglalkozni, ami még nincs, azzal meg főleg nem, ami már nincs. Az öregkornak is meg van a maga szépsége. A legtöbb nő, férfi az ötvenes éveiben teljesül ki igazán, és valósítsa meg önmagát. Minden életkorban lehet másba belekezdeni, ez nem kor függő. Ehhez azonban önbizalom, bátorság, erő, és hit kell. És az öregkort nem is lesz olyan szörnyű elviselni, ahogyan azt az e-mailben leírták. Kár, hogy sokan ennek a ténynek dőlnek be, és nem hisznek magukban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése