Szerelem, mint életérzés!

Szerelem! Mit is jelent ez az életérzés átélése? Sokak, sokféle módon próbálták már meg definiálni ezt a jelenséget, de pontos magyarázatot senki sem talált rá. Meg lehetne ezt magyarázni úgyis, mint egy kémiafolyamat részét, hogy mikor, milyen hormonok, vegyületek játszanak szerepet abban, hogy kialakul a szerelem. De én most nem szeretném az olvasókat ilyen tudományos okfejtésekkel untatni.

Amikor az ember azt érzi és mondja, hogy szerelmes, akkor különös érzés veszi hatalma alá. Mikor meglátja a kiszemelt "áldozatát", akkor hirtelen szívdobogás érzés lesz rajta úrra, megemelkedik a vérnyomás, keze-lába elkezd remegni, a szíve pedig majd kiugrik a fejéről. Ilyen állapotban azonban az ember fia-lánya elveszti az önkontrollt önmaga felett. Megszűnik a világ működni körülette. Állandóan a szerelmével lenne, és egy percre sem szeretné magára hagyni vagy elveszíteni. Ilyenkor sok esetben nem tudunk megfelelő döntéseket sem hozni. Mondhatjuk úgyis, hogy nem lát az ember a szemétől messzebbre. Azért van az, hogy később, amikor a szerelem "elszáll", akkor teljesen más szemszögből látjuk a másik embert és az ő jellemvonásait. Szerelmes állapotban az ember az intő jelekre nem figyel fel.

Aztán később, ha a szerelem friggyé alakul át, akkor egyre-másra előjönnek a problémák. Megjelennek olyan apró, de idegesítő dolgok, mint a zoknik szanaszét dobálása. De ez csak egy probléma a sok közül. A szerelem időszakában erre nem figyelünk fel. Igaz van erre is egy jó magyar közmondás. "Lakva ismerni ki az embert". És ez így is van. Majd a szerelem kezd kihűlni, és az apró dolgok idegsítővé válnak. Sok pár szájából hangzik ez a következő mondat. " Szeretem őt úgy, ahogy van." Ha pedig ezt állítja bárki is, akkor az azt jelenti, hogy minden hibájával, elfogadom a másikat úgy,ahogy van. De ez egy nagy önbecsapás. Sokan már a házasságuk első hónapjaiban, heteiben rádöbbennek, hogy rosszul választottak párt maguknak. Ilyenkor szokták ezt a mondatot hangoztatni. "Szeretem, de nem úgy, ahogy korábban. A szerelem átalakul szeretetté". Ez is egy nagy hazugság. A kettő két különböző érzés. A szeretet megléte szerelem nélkül is működik.

Van még a szerelemnek egy nagyon érdekes megnyilvánulási formája. Ez az állapot, amikor szerelmes vagyok valakibe, de belül érzem, hogy mégsem ő az igazi. De egy megfoghatatlan érzés, állapot tart hatalmában. Ezt úgy nevezik, hogy szerelmes a szerelemérzésebe az adott egyén. Valójában abba az életérzésbe szerelmes, amelyet a szerelem nyújt. Ez az állapotot nagyon sok költő, író átélte, és ezt műveikben meg is jelenítették. Ilyen költőnk volt Petőfi. Aki rögtön azon nyomban szerelmes lett egy lányba, mihelyst meglátta. Ezért is születtek meg a szerelmes versek. Alapjába véve az ember nem minden nap esik szerelembe, még ha ezt egyes
szakemberek másként is látják. Szerelembe bárki, bárhol, bármikor képes. Van, aki ezt állítja. Én ezt saját tapasztalatom alapján megcáfolom. Ez így nem igaz! A szerelem meg, illetve átéléséhez több együttes dolgok meglétére van szükség. Először érett felnőttség, érzelmi intelligencia. racionalitás, mert ez is fontos. Ha nem rendelkeznek az emberek a felnőttség ,meglétével, és nem tanulják meg az érzelmeik kimutatását, még olyan áron sem, hogy belebuknak, akkor itt nem beszélhetünk szerelemről. Így a szerelem csak gyerekszerelem marad, és kialakul a társfüggőség, vagyis a kodependencia.

A szerelem teljes megélését csak azon emberek tudják átélni, akik rendelkeznek megfelelő érzelmi intelligenciával. És kimondott érzelmeikért vállalják a felelősséget. Hagyják, hogy sodorja őket az élet, és ne tegyenek érte semmit. Ha az egó állandóan azon agyal, hogy mi lesz akkor, ha szerelmes leszek, és milyen érzés lesz, ha csalódok, akkor azon emberek sohasem fogják átélni a szerelem mámorító érzését. Sokan azért félnek, hogy szerelmesek legyenek, mert félnek a fájdalomtól. De ha, nem engedjük, hogy az érzelmeink vezéreljenek, akkor szerelmes sem lesz az ember, és ezáltal nem ismerheti meg a szerelem jó, és fájdalmas érzését. Így egy megtapasztalással szegényebb marad.