Bizonyára már sokkal előfordult az életében azaz állapot, amikor azt érezte, hogy az élete üressé vált, és ebből a hiányérzetből keletkezett benne egy űr. Ezt az állapotot lefordíthatnánk úgy is, hogy az adott illető ember nem érzi jól magát a bőrében. Így lassanként elkezd kompenzálni vagy olyan vágyakat eléri, megvalósítani, ami felülmúlja az erejét.És attól a pillanattól kezdve, hogy a vágyait megszeretné valósítani az egész élete egy mókus kerék lesz.
Miből is fakadnak a vágyaink? A vágyaink mindig valami hiányt pótolnak az életünkben. Ezek lehetnek lelki és szellemi vágyak. A lelkünk mélyén vágyunk valamilyen érzésre, gondoskodásra, amelyet esetleg gyerekkorunkban nem kaptunk meg a szüleinktől. És minél nagyobb a hiány az életünkben, annál jobban vágyunk arra, hogy a vágyainkat kielégítsük. Az egó tehát folyton azon dolgozik, hogy az életünkben a hiányból keletkező űrt a vágyak megvalósításával töltse be. Egyszer azonban azon kapjuk a fejünket, hogy a vágyaink börtönfalakként nehezednek ránk. Ebből az állapotból azonban kitörni nagyon nehéz, így létre jön a "mókuskerék" effektus. Vannak emberek, akik egész életüket úgy élik le, hogy a vágyaik irányítják, és meg sem boldogok, nem érzik jól magukat a bőrükbe. Ez igaz a lelki-szellemi vágyak megvalósulását illetően is. A szellemi vágyak, azok, amelyek manapság inspirálják az embereket, és ez a társadalomban is jól megfigyelhető jelenség. Ha mostanság egy fiatal kezébe van egy diploma és két nyelvvizsga, ezzel még a szellemi vágyait nem elégítette ki. Talán nem is azt tanulta, amihez kedve, képessége lett volna. Tehát keletkezik egy űr az életében, és az egó azt diktálja, hogy tanulj ezt, tanulj azt. Az adott egyén így próbálja újra és újra a szellemi vágyait kielégíteni. Lesz még plusz két diploma, három-négy nyelvvizsga, doktori cím, Phd, satöbbi. Ez a folyamat pedig így megy az élete során, amíg észbe nem kap, hogy te jó ég, ennyi tanultam, gürcöltem, és mégis boldogtalan vagyok, És mégsem azt a munkát végzem, amit igazán szeretnék. És mindez mitől van így? - azért működik így, mert hagytuk, hogy vágyaink irányítsanak, és nem a céljaink. A vágyak tehát hiányt pótolnak az életünkben, és folyton-folyvást azt akarják, hogy mindig több és több vágyunk legyen. Ezt diktálja az egó.
Vágyak és célok? Van-e különbség a kettő között. Igen, van. A vágyak, ahogy írtam hiánypótló cselekvések. A cél pedig az, hogy kitűzök magam elé egy elérhető célt, és azt rövid időn belül meg is valósítom. Tehát van előttem egy út, amely szépen lassan felfelé ível. Az úton pedig nap mint nap folyamatosan haladok előre. Valójában az életben jó, ha az embernek vannak céljai, mert ez élteti. Hányszor hallani az emberek szájából, hogy ez vagy az a vágyam az életben. A vágy nem cél, csak hiánypótló állapot. Tehát ne hagyjuk, hogy a vágyaink börtönfalakként telepedjenek ránk, inkább a cél legyen az elsődleges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése