Mit is értünk a düh meglétén? A düh az egyik legkevésbé féken tartható érzelem. Ha nem tudjuk a dühünket az irányításukban tartani, akkor ez akár kapcsolataikban is visszafordíthatatlan károkat okozhat. A dühkitörések pedig kiváltják a bűntudatot, szégyent, amely alááshatja az önértékelésünket. Az érzelmeknek szeretjük a "jó" és a "rossz" jelzőkkel ellátni, de mindkettőnk fontos szerepe van az életünkben. " Olyan dühös vagyok"- hangoztatjuk elég sokszor. Ez a düh, akkor jelentkezik, amikor valamit tenni akarunk, de valami véget akadályba ütközünk. A harag segítségével fejezhetjük ki, hogy hol vannak a határaink, és meddig mehet el egy vitában a másik fél. A kontrollálatlan kitörések azonban károsak, mert megfélemlítik elijesztik a másikat. De az a véglet sem jó megoldás, ha elnyomjuk a haragunkat, és a mások határait túlságosan tiszteletben tartjuk. Ez a hozzáállás hosszú távon testi tüneteket is okozhat. Krónikus fejfájás, szív-és érrendszeri betegségek, gyomorfekély.
Mindenki ismer olyan embereket, akik mindig mindenért, mindenkire haragszanak, állandóan elégedetlenek, könnyen dühbe gurulnak. Sok esetben az érzelmi reakció nincs összhangban a kellemetlenséggel. Az ilyen komoly düh kialakulásnak a forrását a gyerekkorban kell keresni,Nagyon komoly munka nyomán lehet rátalálni a negatív élmények okaira. Ez azért van így, mert sokan nem tudják a régi sérelmeiket feldolgozni, megbocsátani valakinek, elszakadni valakitől, és ezek a fájdalmas sebek még évek múltán sem hegednek be. Így az emberek akár évtizedekig is cipelik ezt a fájdalmukat. A düh pedig hozzáláncol ahhoz a személyhez, aki megbántott minket.
Most elmesélek egy érdekes esetet. Én egy személy düh kitörésének voltam a tanúja, Egy beszélgetés folytán kialakult köztem, és közte egy "egészséges vita" - nem több. Erre az illető ember düh rohamot kapott, és elkezdett hisztizni, toporzékolni, kiabálni. Szó szerint úgy viselkedett, mint egy egy éves gyerek, aki hisztizik, amikor nem úgy van valami, ahogyan ő szeretné. Számomra ez igencsak meglepő volt, mert én úgy gondoltam, hogy egy érett felnőtt ember már tudja kezelni a dolgait, illetve kordában tudja tartani az indulatait. - Hát tévedtem!
Csak később eszméltem rá, hogy csak kevés érett egyéniség van, legyen szó férfiról vagy nőről egyaránt. Sőt az is lehet, hogy ez az egyén gyerekkorában is így érvényesítette az akaratát a szüleivel szemben.
Mit tegyünk tehát ha dühösek vagyunk? Ne döntsünk hirtelenjében! Gondoljuk át nyugodtan, higgadtan, hogy ki, miben hibázott! Az indulatból hozott döntésnek sohasem lesz eredménye. A kimondott szó elszáll, és ott marad belül a sérelem. Tudatosítsuk magunkban, hogy senkire nem zúdíthatjuk rá kontroll nélkül az érzéseinket. Törekedjünk a megoldásra! Néha a türelem, az elengedés, a humor, a vita is jó stratégia lehet. De cinikus mosollyal lehet a legtöbbet elérni e téren.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése