eva-horvath.blogspot.com

2012. március 15., csütörtök

Fóbiáink, szorongásaink a mindennapokban!

Aki az életében soha nem fél, az vagy lelki beteg, vagy kaszkadőr. Egy kevés szorongás elengedetlen a hosszú, boldog élethez. A baj ott kezdődik, amikor már a már a félelmeink, fóbiáink irányítanak bennünket. Az ember sok mindentől félhet magasságtó, sötéttől, víztől, tömegtől, pókoktól. A szorongást kiváltó helyzeteknek, okoknak se végük, se hosszuk.

A fóbiák sokfélék lehetnek, de nem mindegyik számít betegségnek, bár tünetek sokszor befolyásolják az illető ember életét. A leggyakoribb az agorafóbia ( tértől, közlekedéstől való félelem) klausztrofóbia ( bezártság érzése, lifttől, metrótól), szociális fóbia ( tömegtől, társaságtól való félelem). Az agorafóbia az olyan súlyos teher, mind a betegnek, mind a hozzátartozóknak, mert nem mer egyedül közlekedni, fél attól, hogy közlekedési járműre kell felszállnia.Ezért az illetőt állandóan kísérgetni kell a hozzátartozóinak. Szociális fóbia a tömegtől való félelmet foglalja magában. Ez a fajta fóbia még az iskolai teljesítményt is nagyban befolyásolja. A probléma gyökere a gyerekkorba nyúlik vissza. mint minden más probléma. Ilyen helyzet lehet egy idegen megjelenése a családban, mondjuk egy kis testvér érkezése. A kisgyerek tartózkodó lesz, és sokszor bújik a mama háta mögé.A magukat biztonságban érző gyerekek nemigen lesznek szociális fóbiások, de a megfélemlített gyerek igen, és mindig félni fog az idegenektől. Klausztrofóbia a bezártságtól való félelem megjelenési formája, amelynek meglétét a munkám során gyakran megtapasztalom.

Egyre több gyereknél, felnőttnél tapasztalom meg ez a klausztrofóbiás megnyilvánulást. Az egri vár kazamata rendszere erre elő példa. Ez az erődrendszer a föld alatt húzódik, szűk, és sötét ( bár ki van világítva). Amikor ebbe az erődrendszerbe lemegy a csoport többet jelzik, hogy nem mennek le, mert bezártság érzésük van, vagyis klausztrofóbiájuk van. A legtöbb esetben kikérdezem a vendégeket, hogy milyen testi tüneteket éreznek. Félelemérzet, remegés, izzadás, erős szívdobogás-fulladás érzésről számolnak be. A kíváncsiságom annak is tudható be, mert érdekel a pszichológia. A legtöbb ember azonban nem mer szakemberhez fordulni, mert fél attól, hogy kinevetik őket a problémáik miatt, és épen ezért az egész életüket a fóbiáik, szorongásaik rabjaként élik meg.

Mit is tegyen az olyan ember, aki felsorolt fóbiák valamelyikével él együtt? Régi felismerés, hogy a félelmekkel szembe kell nézni, és meg kell küzdeni vele. A pácienst ki kell tenni olyan helyzetnek, amelytől fél, de nem bedobni egyszerre a mély vízbe. Apró lépésekkel kell a helyzetet megoldani. Ha valaki agorafóbiás és fél buszra szállni, akkor első lépésként csak csak annyit kell utaztatni amennyit kibír. (egy rövid táv) Bármi legyen is kiváltó ok fontos, hogy mielőbb keressünk fel egy szakembert, aki segítségünkre lehet a gyógyulásban.

Saját véleményem szerint a fóbiákat gyerekkori traumák váltják ki. Nagyban hozzájárul a nem megfelelő mentálhigiénés életvitel. Az emberekben élő félelem, szorongás, amely a belső béke elérésével szép, lassan el fog tűnni. A legfontosabb, hogy először is merjünk magunkba nézni, hogy mitől szorongunk, és mi váltja ki a félelmeinket, fóbiáinkat. Utána pedig nézzünk szembe a félelmekkel, és küzdjünk meg vele. Kemény munka, de elérhető.


képforrása: www. pixíbay.com

Nincsenek megjegyzések: