Fájdalom átélése,és elfogadása!

Már többször megfogalmaztam itt a blogban, hogy ember, amikor felismeri, hogy valami nem működik az életében, akkor elhatározza. hogy változtatni fog az életén. Ez eddig rendbe is van. A gondok pedig akkor kezdődnek, amikor jönnie kellene a cselekvésnek, megvalósításnak. Az emberek döntő többsége akkor megriad, elkezd félni. De vajon mi gerjeszti a félelmet az emberekben? A tapasztalatom szerint az újtól való félelem, hogy milyen lesz, hogy fájdalmakat hoz a változás. Nagyon kevés ember mondhatja el magáról, hogy belemer vágni új dolgokban. Az újtól való félelem az egész társadalom részére igaz, azért nem történik több évtized óta semmiféle változás az ország életébe sem. Amikor pedig valami új dolgot akarnak megvalósítani, akkor jön az ágálás, rinyálás, mert jobb a megszokott helyzetben lenni, még ha az pocsék is, de az újtól mindenki fél.

Amikor valaki tényleg eldönti, hogy változtatni szeretne az életén, akkor szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy bizony ez nagyon nagy fájdalommal fog jár. Először is kimondani magamról, hogy milyen ember is vagyok valójában. Elgondolkodni a kimondott vagy leírt negatív tulajdonságaimon, majd napról napra következetesen megoldani azokat. Bizony, bizony ez nagyon kemény meló, ezt saját tapasztalatomból is tudom mondani. De lebegjen a szemünk előtt az a tény, hogy utána már csak jó jöhet. Mert miért is bizonytalanodnak el sokan? Ahogy már írtam a fájdalom tényétől. Igaz, hogy ez az állapot sem jó amiben benne vagyok, de mi lesz, ha az új rosszabb lesz. Szögezik maguknak ezt kérdést. A fájdalmat az emberek nem képesek elfogadni, pedig fájdalom nélkül nincs fejlődés sem. De miért is nem képes a fájdalmat elfogadni? Az egyik tényező az, hogy ezt látta oda haza is a szüleitől, hogy inkább választották a könnyebnek látszó utat, mind fájdalmas, de hosszabb távon kedvező lehetőséget. Másik alternatíva a média. A reklámok tele vannak gyógyszer reklámokkal, amelyek arra sarkalják az embereket, hogyha mondjuk fáj a fejük, akkor gyorsan kapjanak be egy fájdalomcsillapítót, és pár perc múlva minden rendbe van elmúlt a fájdalom.

Ez a hozzáállás pedig téves utakra viszi így az embereket. Mert ez csak tünetei kezelés, és probléma még ezek után is fennmarad. A fájdalmat át kell élni, mert csak akkor vagyok képes a változtatásra. Azt már tudom, hogy milyen a rossz, de nem tudom, hogy milyen lesz a jó. Fájdalom akkor keletkezik az ember éltében, ha csalódás, válás, haláleset történik a családban. Akkor döbben rá az ember, hogy mennyire képes a fájdalmat átélni, és elfogadni. Sokszor, sokan esnek bele abba a csapdába, hogy elfojtsák a fájdalmaikat, amelynek elviselését különböző nyugtatók, antidepresszánsok, alkohol, drog, szex függőségtől várják. A fájdalmat úgy élhetjük át igazán, ha hagyjuk, hogy a fájdalom az egész lényünket átjárja, úgy hogy a csontomig érezzem a fájdalmat. Ilyen esetekben maradjunk egyedül és csak a fájdalom átélésére koncentráljunk. Mellőzük a telefont, barátokat, gyógyszert, alkoholt, drogot, vagy a szex nyújtotta lehetőségeket. Nagyon keserves meló lesz, de ha ezt megtesszük, akkor már a veszteségünk nem is lesz olyan fájdalmas, mint ahogy azt mi éreztük.

A fent leírtakat én is átéltem, Az anyám halálakor én is használtam nyugtatót, úgy két-három napig. Hozzáteszem, hogy mindig is gyógyszer ellenes voltam és vagyok. De a pár nap eltelte után a szervezetem elkezdett tiltakozni a gyógyszer ellen. Így abbahagytam és hagytam, hogy átéljem ezt az egész veszteséget, fájdalmat. Rövid idő elteltével már sokkal jobban elfogadtam ezt a helyzetet és a velejáró fájdalmat. A belső béke meglétét pedig csak úgy lehet elérni, ha az életem minden területén szembe nézek a rám váró fájdalmak meglétével, amelyek a változásokhoz elengedetlenül fontosak, hogy jelen legyenek az életünkben.