Karrier vagy gyerek?

Mostanság a nők egy része előbb csinál magának karriert, mint hogy családot alapítson. Ezt a tendenciát látnia lehet az élet területén. A nőnek van egy jól fizető, magas beosztása, lakása. autója. Mire mindezeket eléri, akkor már jóval túl van a harmincas évein. Most már csak egy "álom pasi" és egy gyerek hiányzik az életéből. De általában az ilyen erős, domináns nők nehezen találnak maguknak párt, annak ellenére, hogy biztos anyagi háttérrel rendelkeznek. A nőnek lassan hiányzik valami az életéből. Egy kompenzációs eszköz, amelynek a neve gyerek.

Sok esetben hallható olyan megnyilatkozás a nők szájából, főleg túl a harmincon, amikor már ketyeg a biológiai óra is, hogy szülnöm kell. Fontos ugyan a karrier, de kell a gyerek is. Itt most a kell szón lesz a hangsúly. De erről egy kicsit később. Erre a megállapításra még sok esetben a szülők is rátromfolnak. "Miért nem szülsz már egy unokát? Már benne vagy a korban?" Mert ugye a nagyszülőnek is kell egy elfoglaltság. Vajon mihez kezdene a már megunt férj mellett? Ötvenen túl már csak a nagymamaság van és az öregedés. Ezen a szinten meg is rekedt a magyar társadalom. De vajon melyik szülőnek jut az eszébe az a tény, hogy vajon a gyereke szeretne szülni, vagy megérett-e erre a feladatra. Szerintem csak igen kevés szülőnek jut el ez a gondolkodás a tudatáig. És ott van a folyton hangoztatott kell szó. Ez pedig mindig a megfelelni vágyásra utal. Semmit nem kell tenni, csinálni, Mondjuk így lehetőségem van bármiben dönteni, választani.

És mi van, akkor ha egy nő nem érzi hiányát a gyerekszülésnek. Inkább csinálja azt, amit szeret, és tovább élvezi a karrierjéből fakadó sikerélményeket. Még mindig jobb, ha valaki azt érzi, hogy nem akar szülni, minthogy a kell-ből fakadó megfelelni vágyás miatt szül. Az utóbbi állapotnak egyenes következménye az lesz. hogy frusztrált, pszichoszomatikus problémákkal küszködő gyerek nőnek fel. Ilyen kamaszokat most is tömegével lehet látni az utakon. Az ilyen gondolkodással bíró szülő így gyilkolja a gyereke lelkét, amely később, akár testi betegségek formájában is felüthetik a fejüket.

Visszagondolva a húszas éveimre, sok minden eszembe jutott. Én abban korban sem gondoltam arra, hogy hű nekem férjhez kellene mennem és gyereket szülni, úgy mint a korosztályom tagjainak. Valahogy teljesen más gondolatok, tervek, célok foglalkoztattak az időszakban. De semmiféle belső ösztönzést nem éreztem, hogy igenis szüljek. Tisztában voltam a helyzetemmel, lehetőségeimmel. És látva a korosztályom problémáit a gyerekeikkel teljesen másként láttam az élet dolgait. Az örömmel várt pici baba hirtelen felnőtt, jöttek a bajok, problémák, és ment a szülő-gyerek konfliktus oda-vissza. Még a harmincas éveimben sem érzetem a gyerek hiányának a meglétét. Talán a negyvenes éveim egyikében volt olyan érzésem, hogy most úgy szülnék egy gyereket. És akkor még volt egy olyan ember az életemben, akitől szívesen vállaltam volna gyereket. De amilyen gyorsan jött ez az érzés, olyan gyorsan is elillant. Mert rájöttem, hogy nem lehetek egy olyan önző ember, hogy a magam örömére szüljek gyereket. A gyereknevelés nagyon komoly munka, és egyedül nem megy, sem anyagilag, sem a nevelés szempontjából. És úgy érzem most is jól döntöttem.

Karrier vagy gyerek?- tettem fel a címben a kérdést. Én azt mondom, hogy minden nő hallgasson a belső megérzésére. Az majd megmondja. Ha úgy érzi, hogy nem vágyik gyerekre az egész életében, akkor ne szüljön csak azért, mert "kell". Ahogy írtam ebből semmi jó nem származik a későbbik során. Ha pedig úgy érzi, hogy neki a munkája, karrierje a fontosabb, akkor tegye azt. Végül is gyerek nélkül is lehet élni, sőt sokkal jobban kiegyensúlyozott, boldogabb életet.